Egy év Strasbourgban

Egy év Strasbourgban

Kirándulás Molsheimbe

2021. 09. 12.

2021. szeptember 15. - KiraCeles

Ezen a vasárnapon délelőtt Székesfehérváron voltam templomban, délután pedig kilátogattam Molsheimbe biciklivel.

A vasárnap délelőtti tervem a strasbourgi egyik református templom meglátogatása volt, de előző este döbbenettel és sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ott is csak kéthetente van istentisztelet, és nem ezen a hétvégén. Ez nekem nagyon durva, hogy egy ekkora városban sem képesek minden vasárnap istentiszteletet tartani. Persze valahol biztos volt, csak meg is kellett volna találni, így viszont egyszerűbb volt az online megoldás. Vagy legalábbis azt hittem. Itt is kellett még köröket futni, mert valamiért a békásmegyeri gyülekezet oldalát nem tudtam betölteni, letiltotta a rendszer, a Youtube-csatornán nem találtam meg az adott vasárnapi igehirdetést, és még a fehérvári istentiszteletet se volt könnyű előásni, de végül meglett. Így otthon voltam templomban. Egyébként jó igehirdetés volt, tehát megérte a befektetett energia, ráadásul ezt értettem is. De el vagyok szánva, hogy jövő vasárnap mégiscsak felkutatom a strasbourgi gyülekezetet, és talán megtudom azt is, hogy a másik héten hol van istentisztelet.

Délelőtt tehát otthon ültem, délután viszont bepótoltam a hiányzó testmozgást, méghozzá alaposan. Az egyik munkatársam ajánlotta, hogy látogassak ki Molsheimbe, mert helyes kisváros, és ráadásul Bugatti-kiállítás lesz, mivel állítólag ott gyártják a Bugattit.

A GPS talált nekem egy elég jó útvonalat. Bár a városból kitalálni nem volt egyszerű - nem mindig értettem, mit akar tőlem a GPS -, utána viszont egy nagyon szép kerékpárútra vitt, a Canal de la Bruche partjára. Az út gyakorlatilag végig ezen ment, és szebbnél szebb szakaszok váltották egymást. Árnyas, vízparti, virágokkal, mi kell több? (A képre kattintva többet is lehet látni a kanálisról.)

Volt egy szakasz, aminek a neve valami olyasmi volt, hogy rue des Violettes. Nem tudom ezt értik-e "violettes" alatt, mert sokkal inkább tátika kinézete volt, de rengeteg volt belőle, íme:

img_20210912_141551_2.jpg

Útközben láttam lovakat, teheneket, birkákat, kacsákat... (Galéria.)

Az út végén még beletettem némi extra kitérőt, mert a GPS azt mondta, hogy balra, a tábla meg azt, hogy egyenesen, és a múltkori tapasztalatok alapján az utóbbinak hittem. Mondjuk olyan szempontból nem bántam meg, hogy ugyanazon a szép úton vitt tovább, viszont egy jó nagy kerülővel, ami úgy 27 km egyhuzamban való tekerés után annyira már nem hiányzott.

Bent a városban jó érzékkel sikerült megtalálnom a városházát (annak ellenére, hogy a GPS, ki tudja miért, nem oda vitt), és annak vasárnap is látogatható nyilvános WC-jét. :-) Mondjuk az utóbbi errefelé nem annyira ritka, és általában elég tiszták, és ingyenesek is.

A városháza mellett van természetesen közvetlenül a főtér, ahol elég nagy volt az embersereglet, ami a Bugatti-kiállításnak volt köszönhető, mert állítólag egyébként egy csendes kisváros. A kiállítás több részből állt, egyebek mellett ilyeneket lehetett látni (galéria).

Eddigre odaért a munkatársam is - vonattal -, aki az egyik barátnőjét látogatta meg. Együtt be akartunk ülni egy palacsintázóba, de errefelé délután háromkor a főtéri palacsintázó, mikor ezer turista nyüzsög a városban, nincs nyitva. Majd este hatkor. A szomszéd étterem viszont nyitva volt, ott tudtunk enni fagylaltot, ami jólesett, mert elég meleg volt.

Utána körbe jártuk egy kicsit a belvárost, bementünk a jezsuita-templomba is, ahol az orgonát is volt alkalmunk meghallgatni, mert valaki épp gyakorolt.

Utána már nem nagyon maradt más, mint elindulni hazafelé. Igyekeztem kihagyni az extra kilométereket, így másfelé indultam haza, ami azért volt nehéz, mert valamiért az GPS-em kizárólag csak wifiről működik. A táblákra kellett hát hagyatkoznom, csak valahogy a táblázásban a franciák nem következetesek. Elindultam, ki volt írva, hogy Strasbourg arra, Canal de la Bruche arra, de aztán jött egy kereszteződés, ahol semmi tábla nem volt. Valaki viszont festékszóróval felfestett egy nyilat az útra, így jobb híján azt követtem, de amikor nagyon nem akart jönni a kanális, eléggé hiányoltam a GPS-t. Végül azért kiderült, hogy mégis jó az irány, megtaláltam a kanálist, és onnantól már csak követni kellett vissza Strasbourgig. Még hazafelé is láttam csodákat.

img_20210912_184751_1.jpg

Strasbourgban azonban kénytelen voltam megint a táblákra hagyatkozni, ami oda vezetett, hogy sokkal nem volt rövidebb az utam hazafelé se, mert a belvároson keresztül kellett menni. Végül azért csak hazaértem, jól elfáradva, de egy újabb hatalmas élménnyel a hátam mögött.

A bejegyzés trackback címe:

https://vkastrasbourg.blog.hu/api/trackback/id/tr816688928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rilla B 2021.09.15. 22:44:46

A gugli térképnek van egy olyan beállítása, hogy "csak Wifi". Nézd meg, nincs-e bekapcsolva.
süti beállítások módosítása