Aki a fényképekért követi a blogot, azt sajnos most is ki kell ábrándítsam. Ez a poszt hasonló a tegnapihoz, dokumentarista jellegű.

Ma reggel a gyakornoktársakkal való eszmecsere következtében rászántam magam, és személyesen megtámadtam az egyik Allianz képviseletet, és láss csodát: sikerült elintéznem a biztosítást. Segített, hogy elég sokat olvasgattam az interneten az online kérdőívet, de szerencsére a biztosítási ügynök elég jól beszélt angolul, úgyhogy nem volt különösebb gond. Viszont a kártyámat visszautasította a rendszer a fizetésnél, így kénytelen voltam a forintos hitelkártyámhoz folyamodni.

Úgy döntöttem, hogy itt az ideje ismét elbeszélgetni az OTP bankkal. Az eredmény: a kártya működik, csak internetes vásárlásként értékelte a biztosításkötést, és 30 euró a limit (112 euróba került). Valamit a múltkori ügyfélszolgálatos állíthatott a rendszeren, mert viszont tudtam online limitet módosítani, amit eddig nem engedett. Ez tehát egy plusz. Megtudtam továbbá, hogy a mekis tranzakcióm gyakorlatilag meg se történt, tehát lehet, hogy ott is a terminál volt rossz. Szintén megtudtam, hogy várhatóan a bankkártyámat ki fogják küldeni Franciaországba a pin kóddal együtt, de le lesz blokkolva valami jelszóval, amit majd nekem kell megadnom, tehát elvileg nem tudják lenyúlni a pénzemet. Ez is egy plusz. Viszont ha nem akarom fizetni mindkét kártya díját, akkor a régit le kell adni az OTP bankfiókban. Hogy erre mikor fog sor kerülni, az egyelőre rejtély, de állítólag vannak szombaton nyitva tartó bankfiókok, úgyhogy elvileg el lehet intézni, mikor hazalátogatok. Ez fel kell írni a tennivaló listára.

Ez után rászántam magamat, és elmentem az IKEÁ-ba. Beszereztem a hiányzó dobozokat, vettem egy elosztót, hogy a kanapénál is be tudjam dugni a számítógépet, és meglepetésre kaptam vitrázsrudat is a kívánt méretben (az itteniek elég rossz állapotban voltak). Azért meglepetés, mert nem néztem ki az IKEÁ-ból, hogy vitrázsrudat árul, de úgy látszik, a kereslet nagy úr. Függöny viszont nem volt hozzá, amit nem értek. Mit tesznek errefelé a vitrázsrúdra, ha nem vitrázsfüggönyt? Amit szintén nem értek, hogy az IKEA miért nem képes akkora dobozokat gyártani, amik beleférnek az IKEA-szekrényekbe. Eddig azt hittem, hogy csak azért van méret-problémám (odahaza), mert nem IKEÁS szekrényeim vannak, de kiderült, hogy a problémát ez se oldja meg. Szóval a legfrankóbb dobozokat nem tudtam megvenni, mert 38 cm mélyek, a szekrény meg csak 35 cm mély. Van kisebb doboz, de az meg 25 cm széles, a szekrény pedig 48 cm, hogy még véletlenül se férjen be kettő egymás mellé. De azért megoldottam.

15 órakor találkoztam a többi gyakornokkal a bíróságnál. Többé-kevésbé bemutatkoztunk, és próbáltunk találni valami helyet, ahol le tudunk ülni, de ezt a célt nagyban megnehezítette, hogy volt kb. 3 oltatlan a társaságban, a franciák meg a vendéglátóipari egységek teraszára se engednek be oltatlanokat. Szóval lődörögtünk az Orangerie-ben, mert a társaság nem volt oda a fűre telepedésért (kissé nedves volt mondjuk). Nem volt az igazi, mert így nem tudtunk úgy beszélgetni, hogy mindenki mindenkivel.

Az viszont látszik, hogy mindenkinek a két fő problémája a borzasztó nehézkes ügyintézés és az információhiány. Ismét hálát kell adnom, amiért nekem csak a biztosítást kellett elintézni, a villanyt, a fűtést és az internetet nem, mert a többiek ez utóbbiakkal is küzdenek. És az össznépi vélekedés, hogy mi a francért elvárás a francia telefonszám és francia bankszámla mindenhez. Az egyik srác azzal is küzd, hogy a bérbeadója referenciát kért franciaországi  honosságú illetőtől (ez is általános itt), amit nem igazán tud felmutatni. Egy ország, ami tele van bevándorlókkal, elvárja, hogy mindenkinek legyen egy franciaországi ismerőse, aki jótáll érte, akkor is, ha az illető történetesen európai polgár (fő a bizalmatlanság!). A probléma másik oldala, hogy az EJTN (European Judicial Training Network), aki szervezte a gyakornoki programot, semmihez nem ad semmilyen segítséget, mindenki magára van utalva. Ennek része az is, hogy semmit nem tudunk gyakorlatilag a képzési programról se (információhiány).

A holnapról is csak annyit tudunk, hogy hová kell reggel menni és mikor. Még ezt is sikerült megkavarni, mert a többiek állítják, hogy a legutóbbi üzenet, mely szerint az "emberi jogi épület hátsó bejáratához kell menni, közvetlenül a parkoló mellett", az a bíróságot jelenti. Számomra ez azért kérdés, mert az Európa Tanács mint olyan az emberi jogokról szól, tehát igazából minden épülete emberi jogi épület, nem csak a bíróság, és eddig arról volt szó, hogy a központi épületnél van a találka, amiről az első napi sétánk során megállapítottam, hogy a főbejárat be van zárva, és csak a hátsó kapun lehet megközelíteni, ami történetesen a parkolója mellett van. És a kapcsolattartó nem írta, hogy változott a terv, csak hogy "take note", hogy oda kell menni. Szóval igazán lehetett volna egyértelműbben fogalmazni. De legalább együtt fogunk eltévedni, mert megbeszéltük, hogy reggel találkozunk a bíróságnál.

A találka után még meglátogattam újra a McDonald's-ot, gondoltam, kipróbálom a kártyát újra, és hogy milyen, ha az ember a helyszínen eszik. A kártya - telefonról - ezúttal tökéletesen működött, viszont a kiszolgálás érdekes volt: kihozta a csajszi a rendelést (cézár saláta ice teával és zsemlével), és közölte, hogy "ó, bocsi, elfelejtettem az evőeszközt". Visszament, hozott evőeszközt, én meg nekiláttam volna, de akkor észleltem, hogy meg a cézár öntetet is elfelejtette. Már épp fogalmaztam a panaszt, mikor újra megjelent, hogy bocsi, ez is lemaradt még. Még szerencse, hogy nem elvitelre kértem. :-)

Hazafelé még kerültem egyet a helyi Lidl felé, hátha ott van normális zsemle, de nem. Egyáltalán: nincs friss pékáru pult. Milyen Lidl az, ahol nincs friss pékárul pult? (Tudom: francia :-) ) Szóval kénytelen voltam tartós kenyeret venni. De ha már ott voltam, akkor vettem egy rendkívül jól kinéző Flan pâtissiert, amit úgy lehetne definiálni, hogy vaníliapudingos pite. Meg is kóstoltam itthon - gyalogoltam 4 km-t, gondoltam megérdemlem :-) -, és elég jó: nagyon szeretem a sült pudingot, abban elég erős, de a tésztája nem az igazi: sós, de annak is valahogy jellegtelen. Szóval azt hiszem, az lesz, hogy kieszem belőle a pudingot, a tészta meg megy a kukába, legalább kevesebb kalória, bár utálok ételt kidobni.

Most meg még ki kellene találni, hogy mit veszek fel holnap - beleszámítva, hogy az előzetes tervekkel ellentétben lehet, hogy mégis biciklivel megyek, mivel feltörte a zokni a lábamat ezen a 4 kilométeren. Meg lehet, hogy kellene még olvasgatni a kötelező olvasmányt, mert 35 oldal még mindig vissza van, és hátha holnap valaki rákérdez (ezt persze nem tudhatom, mert fogalmam nincs, mi a holnapi program). Aztán talán bekapcsolom a tévét. Találtam egy sorozatos csatornát, amin délután volt egy sármos, félmeztelen francia fiatalember (alul búvárruhában) valami tengerparton. :-) Csak jó lenne rá felirat, hogy értsem is, mit beszél. :-)