Ezt most csak azért, mert néha random megállok a városban fotózni, és ezeket a képeket nem tudom megosztani máshogy, mert nem passzolnak egyik történetbe se.

Ezen a hétvégén kánikula volt Strasbourgban, így sikerült rávennem Nóra kolléganőmet és az egyik barátnőjét, aki pont ezt a hétvégét választotta a látogatásra, hogy ruccanjunk át Németországba, a Rulantica élményfürdőbe. Nem állítom, hogy az események kronológiai sorrendje hibátlan, de talán a lényeg benne van.

Gondolkodtam, hogy ebből írjak-e posztot, mert legszívesebben elfelejteném az egészet, de aztán úgy döntöttem, hogy azért ez is egy élmény, és végül is a szombat nagy része egész jó volt. Ez a poszt egy panaszkodós poszt, amihez a címet Rejtőtől loptam. Rövid, tömör és kifejező.

A másik úticél, amit Nóra régóta emlegetett, Saverne volt, ahol még kora tavasszal felfedezett egy rózsakertet (Roseraie), és szerette volna látni, amikor nyílnak a virágok. Ezen a napon tehát megcéloztuk - újra - Saverne-t, és ezúttal Zsuzsa kolléganőnk is jött velünk.

Áldozócsütörtök és az azt követő péntek szabadnap volt minálunk, így volt egy hosszú hétvégém, amit Nantes-ban töltöttem el. Egy napra lementem az óceánhoz Le Croisicba is.

Május második hétvégéjén Nóra kolléganőmmel Németországban tettünk egy futó látogatást.

A május elsejei hétvégét Montpellier-ben töltöttem, hogy ne érezzem magamat annyira egyedül e jeles évfordulón. Végül nem is voltam egyedül, mert az utolsó pillanatban csatlakozott Zsuzsa kolléganőm, így ketten fedeztük fel a várost.

A nővérem itt léte alatt egy nagyobb programot csináltunk még: ellátogattunk Saint-Croix Vadasparkba, Rhodes-ba. 

Húsvétra nem utaztam haza, hanem a nővérem jött el látogatóba. Úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a lehetőséget, és megnézzük Párizst.

Nagypénteken úgy döntöttem, hogy ha már munkaszüneti nap van, és szépen süt a nap, ideje megejteni az első idei kerékpártúrát.