Ezt most csak azért, mert néha random megállok a városban fotózni, és ezeket a képeket nem tudom megosztani máshogy, mert nem passzolnak egyik történetbe se.

Az első a Bíróság udvarán lévő almafa. Nóra kérte, hogy fotózzam le, mert bele akarta tenni a kétheti jelentésébe, de aznap épp nem ment be dolgozni. Így legalább én is észrevettem. :-)

Biciklizni voltam aznap. Elmentem a Rivetoile-ig, ami Strasbourg egyik nagy bevásárlóközpontja, és annak elég jó. Amikor jöttem el, hatalmas durrogásokat hallottam, és füstöt láttam arrafelé, és kíváncsi lettem, hogy megtámadtak-e az oroszok, vagy mi van. Kiderült, hogy csak focimeccs volt.

Néha átmegyek az Orangerie-n biciklivel, és valahogy mindig van valami fényképezni való.

Nyakigláb anyó. Ezt a képet Nantes-ba menet készítettem a repülőtéren. Erősen alkonyodott, és amikor megláttam az árnyékomat eszembe jutott Jean Webster Daddy-long-legs című műve, magyarul: Nyakigláb apó. A japánok készítettek belőle egy anime-sorozatot is, ami idehaza A hosszú lábú apu címmel futott. Utóbbi nem annyira jó cím, valószínűleg, mert aki a magyar címet adta, nem olvasta a regényt, és nem tudta, mire utal a cím. Nem árulom el, aki még nem olvasta, tegye meg, és akkor kiderül. Amúgy a rajzfilsorozatot is csak ajánlani tudom. Akárhogy is, a címszereplő a nevét onnan kapja, hogy az elbeszélő csak az árnyékát látja kirajzolódni a falon egy alkonyatkor, és az árnyéknak lehetetlenül hosszú lábai vannak.  Nos, megállapítottam, hogy a jelenség létezik, és az alkonyi árnyék az én alakomat is igen előnyösen nyújtja, így megálltam fotózni.

Látogatást tettünk az Európai Parlamentben. Az ötlet az egyik EJTN-es kollégától származott, és a fél csapat csatlakozott hozzá. Végre átmehettem az üveghídon az Európa Tanács és a Parlament között, láttam az üléstermet belülről (meglehetősen üresen ahhoz képest, hogy plenáris ülés volt), kipróbáltuk a VIP menzát, és fényképeztünk egyet-kettőt. Amúgy csak a menzáért is megérte. Van hideg svéd asztal, meleg menü kétféle étellel (ennek fix ára van), plusz lehet rendelni a la carte, pincéres rendszerben, pl. italokat. Azóta kipróbáltam már a nem VIP menzát is, és kapisgálom, hogy miért szeretnek átjárni a kollégák enni. Sajnos csak akkor lehet megtenni, amikor ülés van, és nyitva van a híd.

Hazafelé jöttem skót táncról, ami minden hétfő este volt, és megláttam, hogy mekkora a hold. Muszáj volt lefotózni. A kép háromnegyed 10 körül készül, és még világos van. Ezt például nagyon szeretem Franciaországban. A háttérben az Európai Parlament.

Ez egy másik este skót táncra menet készült az Orangerie-ben. Cuki kis pelyhes hattyú fiókák szülőkkel. Leginkább azért álltam meg lefotózni, mert ezek kis késeiek. Az összes többi kis hattyú nagyobb volt már.

Végre sikerült lefotóznom a strasbourgi nagy körhintát úgy, hogy nem volt előtte tömeg. Nem is értem, hogy fordulhatott elő. Egy hétköznap este volt, amikor egy koncertre mentünk be a kollégákkal a belvárosba. Amíg arra vártam, hogy Zsuzsa megérkezzen, addig sikerült fotózni.

Ez a Rajna-Marne-csatorna. Ennek a jobb kéz felőli oldalán járok mindennap munkába, de a múltkor rájöttem, hogy úgy direktben még sosem fotóztam le. Legfeljebb szerepelt valami más miatt készített fotón, mint a fenti holdas.

Ezt csak azért, mert nem értem. Ez a Bíróság egyik bicikli-parkolója, amiben általában meg szoktam állni, és egyik reggel ez a látvány fogadott. Valaki fejtse meg nekem, hogy ha láthatóan van több szabad kerékpártámasz, akkor vajon miért hagyja valaki a biciklijét csak úgy lazán az út közepén?

Évadzáró állománygyűlés volt a Bíróságon. Úgy éreztem, hogy ezt muszáj lefotózni, mert ennyi ingyen-macaront sosem fogok többé látni az életben. Nem vagyok hajlandó pénzt adni a macaronért, mert szerintem pofátlanul drágán adják. Most viszont kihasználtam az alkalmat, és végigkóstoltam az összes fajtát. A vaníliás jött be leginkább, mert valódi vanília volt benne.

Megláttam ezt a kutyát egyik nap hazafelé menet, és az jutott eszembe, hogy ez az egyben, mint Columboé. Pont ugyanolyan lusta is. Kihasználta a piros lámpa adta lehetőségeket, és szépen leheveredett. A kis gazdája a zöldnél is elég nehezen bírta rávenni, hogy megmozduljon, de azért végül nem kellett ölbe vennie.

"Véget ért a móka mára, zárul Miki Móka (kép)tára". :-)