Jó ideje nem jelentkeztem új poszttal. Ennek oka egyrészt a karácsonyi hazautazás volt, másrészt pedig egy náthás megbetegedés, ami majdnem négy hétig keserítette az életemet, nem nagyon jutottam el miatta sehová. Pedig már nagyon fel akartam fedezni a közeli francia síterepeket, ha már elcipeltem idáig a síbakancsomat.

A francia síterepek előnye számomra a zöld pályák sokasága. Nem vagyok egy nagyon bátor síelő, továbbá gyakorlatom is kevés van, ezért általában a két pályákat preferálom, de csak mert odahaza és a környékünkön nem nagyon van zöld. A zöld pálya lényege, hogy nem lejt nagyon. Nem szeretem, ha túl meredek, mert számomra a síelés nem a sebességről, meg a szlalomozásról szól, hanem arról, hogy kellemesen siklok lefelé. Na, ez az, amit elvileg a zöld pályákon meg lehet csinálni. Kevés erőfeszítés, sok élvezet.

A gerardmeri sípályát a Google Mapsen találtam, és állítólag a Vogézek legnagyobb síterepe, családbarát jelleggel. A legtetejétől a legaljáig el lehet jutni zöld pályán. Ezt akarom felderíteni gyakorlatilag mióta visszajöttem az újévben, de a múlni nem akaró torokfájás megakadályozott benne. Már konkrétan be volt tervezve a múlt vasárnapra is, de akkor se voltam még elég jól, és nem volt aki jöjjön velem, így elhalasztottam egy héttel. Ma délelőtt viszont rám írt Zsuzsa kolléganőm, akivel menni terveztünk, hogy holnaptól jön a rossz idő, menjünk inkább ma. Így átszerveztem az életemet, és mentünk.

Gerardmer kb. 120 km-re van Strasbourgtól és másfél-két óra alatt lehet odajutni. Nagyrészt van autópálya, de az utolsó szakaszon hegyi utakon kell kanyarogni, amitől egy kissé tartottam, mert az autómon nyári gumik vannak, mivel a téliek otthon vannak a szervizben. Viszont állítólag 8 fok volt, és sehol nem volt hó a sípályát és annak közvetlen környezetét leszámítva, így nem volt gond. 

Odafelé a gyorsabbik úton mentünk, amire a Google azt mondta, hogy fizetős, és tényleg: volt rajta egy 6 eurós alagút. Kilométerenként kb. 1 euróba került, és kaptunk még ráadást ingyen (majdnem 7 km hosszú).

A cél az volt, hogy felderítsem a terepet, hogy ha valamikor eljutok élesben is, akkor már ne kelljen keresgélni a helyet, meg hogy mi hol van.  Még jó is, hogy mentünk, mert először sikerült eltévedni, és a szomszéd hegyre felmenni, ahol a sífutópályák vannak. Ez egy nagyon kellemes környék, ember nem nagyon járt erre, volt egy-két kiránduló, meg láttunk egy fő sífutót. Amúgy ez a pálya valamiért zárva volt, pedig még a nyomvonal is megvolt. Ez minket nem zavart: sétáltunk egy kicsit az erdőben, ha már ott voltunk. 

Ez után viszont megcéloztuk a másik hegyet. Na, az előzővel szemben, itt rengetegen voltak, alig találtunk parkolóhelyet. Ennek fő oka, hogy most van az iskolai síszünet. De aztán végül mégis sikerült megállni egy kicsit lejjebb. Innen visszasétáltunk, megérdeklődtük az egyik síkölcsönzőben a feltételeket, szereztünk pályatérképet, megtudtuk, hogy mikor érdemes jönni, és mikor nem. A srác a következő hetet ajánlotta, meg február utolsó hetét, mondván, hogy akkor kisebb a tömeg, de márciusban már nem biztos, hogy nyitva lesznek. Hát, elég szűkre lett szabva az időablak, de gondoltam, hogy jó, akkor lehet, hogy kiveszem a jövő hét csütörtök-pénteket sítúra jelleggel.

Ez után vetettünk egy pillantást a sípályákra meg a felvonókra is. Érdekes volt, mert miközben rengetegen voltak, valahogy mégse, ugyanis a nagy felvonó kivételével nem voltak jelentős sorok, a mosdó pedig tök üres volt, ilyet még nem láttam sehol.

Nem nézelődtünk túl sokáig, mert sí nélkül sok értelme nem is volt, az információ, amiért jöttünk megvolt, így megcéloztuk a belvárost. Ez is egy nagyon helyes nagyobbacska kisváros, olyan alpesi jelleggel, úgy néz ki, mint bármelyik osztrák megfelelője, csak franciául beszélnek. És ki tudja miért, de még meg volt a karácsonyi vásár. Na meg persze itt se hiányozhat az errefelé általánosan elterjedt körhinta. Egy kicsit sétáltunk a városban, bementünk egy-két üzletbe, mert Zsuzsa téli túrakabátot akart venni magának, de nem volt olyan sehol, amilyet elképzelt. Vetettünk egy pillantást az említett karácsonyi vásárra is (elég picike volt), aztán indultunk is haza, mert kezdett sötétedni.

Hazafelé kikerültük az alagutat, így a hazaút 6 euróval olcsóbb, de 10 perccel hosszabb lett.

Itthon megnéztem a Weather.com-ot, és kiderült, hogy jövő csütörtökön esni fog az eső. Szóval jelenleg az van, hogy vagy elmegyek kedd-szerdán, ami necces, mert szállást kell találni, és ki kell venni hagy hirtelen szabit, vagy megvárom tényleg a február utolsó hetét, csak ezek után ki tudja, hogy addigra nem olvad-e el a hó. Lehet, hogy mégiscsak Svájcot kellene megcélozni. Vajon ott is vannak zöld pályák?