A szerdai napot a tesóm kívánságára a csokimúzeummal kezdtük (Franciaországban), és az én kívánságomra a további bevásárlással folytattuk (Németországban).

A csokimúzeum a Schaal nevű csokigyár PR-részlege. Mondjuk nem tudom, hogy mennyire eredményes, mert én történetesen eddig még sosem hallottam róluk. Most viszont mindent megtudtunk arról, hogy kik ők, hogyan termesztik a kakaóbabot meg a mogyorót a csokikhoz, és hogy lesz ezekből mindenféle egyéb hozzávalókkal együtt mindenféle csoki, bonbon, praliné. Rengetegféle termékük van, és jó részüket végig is lehetett kóstolni. :-) Csak elfelejtettek szólni, hogy a múzeum lényegében hűtőház, úgyhogy majdnem szétfagytam, ki kellett menni a pulóveremért. Végül azért még a shopban is felpakoltunk - ennyit a fogyókúrámról. Össze lehet válogatni, mit szeretne az ember. Van néhány nagyon finom csokijuk, úgyhogy kénytelen leszek előbb-utóbb visszamenni, pótolni a kedvenceket. A legbizarabb termék, amit viszont bárki otthon is elkészíthet, az az étcsokibevonatos sós kisperec. Ebből vettem kettőt, az egyik még megvan. :-)

Ez után átmentünk Offenburgba (Németország), mert a franciáknál a DM és az OBI ismeretlen fogalom. Határellenőrzés ezúttal se volt, se oda, se vissza, pedig két különböző átkelőhelyet vettünk igénybe - ennyit a PCR-tesztről.

Az offenburgi OBI-ban lényegében mindent kaptam, ami eddig hiányzott a lakberendezéshez, sőt még azon is túl: kaptam pl. olyan csempematricát, amit otthon mondjuk 14 éve vadászok eredménytelenül, valamint a vitrázsfüggöny-választékuk is nagyon jól jött volna, mikor otthon felújítottam a konyhát. Félek, hogy ide is vissza fogok térni még. :-)

Miután az OBI-ban végeztünk, megpróbáltuk megkeresni a DM-et, de a GPS benavigált a sétálóutcára. Valahogy a Google GPS nem igazán szuperál errefelé, első nap is az IKEA teherportájára vitt, a behajtani tilosokról, útlezárásokról meg halványlila kisegítő pótgőze sincs.

Szóval ezt feladtuk, megálltunk egy parkolóházban, és inkább a Müllerbe mentünk. Ott beszereztük a maradék hiányzó cuccot is (szinte), mint pl. a papírzsepi, ami ugyan nem Zewa, de mosásbiztos. Gyanús, hogy csak a márkanév más, mert amúgy elég hasonló.

Mondjuk laktózmentes tejem még mindig nincs, pedig kezdek kifogyni az otthoni készletből. Valamint úgy látszik, errefelé mindenkinek mosogatógépe van, mert a csöpögtető nem divat. Nem mondom, hogy nincs, de nagyon kicsi a választék, és valahogy mindegyik unpraktikus. De még nem voltam a Corában, úgyhogy még él a remény. :-)

Offenburgban, ha már ott voltunk, egy kicsit várost is néztünk. Megérte, mivel egy is egy aranyos kisváros.

A Mekijük viszont nem volt az igazi: kicsi, lassú, és ráadásul a teraszon leüléshez meg kellett adni a nevünket, címünket telefonszámunkat. A vicc az, hogy ha belül akartunk volna leülni, akkor elég lett volna felmutatni az oltási igazolást, de ez csak utólag derült ki. Ja, és a lényeg: sehol se találtuk a WC-jüket, pedig alapvetően azért mentünk. :-)

Hazafelé - szintén a tesóm kívánságára - megálltunk, immár szintén a francia oldalon, egy Jardin de Deux Rives nevű parknál, aminek a lényege a francia-német barátság jegyében a határfolyón átívelő gyalogos és kerékpárhíd.

Ezen visszasétáltunk Németországba. Talán mondanom sem kell, hogy a védettségit itt se nézte a kutya se. Viszont kellemes séta volt, mert mindkét oldalon nagyon szép pihenőpark van kialakítva, a francia oldalon pedig még van egy elvileg méretarányos naprendszer-bemutató ösvény is: a Neptunusztól végig lehet sétálni a Napig (vagy fordítva). Az égitestek mondjuk csak plakáton láthatók.

Innen aztán már szintén hazafelé vettük az irányt, mert bár a képen ez nem látszik, de már elég késő volt, és még pár dolgot el kellett volna intézni, mint pl. a lakásbiztosítás megkötése (francia telefonszám hiányában - mint kiderült - mission impossible), vagy épp az OBI-ban vásárolt ablakfólia felragasztása a konyhaablakra, mert nem szeretem, ha belátnak.

Próbáltuk még kitalálni, hová menjünk a további napokban, de a két legjobb ötletünket keresztülhúzta az élet: 1. Párizs oda-vissza 70.000,- forint/fő, 4 óra vonatút TGV-vel, szóval ezt inkább passzoltuk, 2. az Európa Parkba (vidámpark) pedig nem lehetett már jegyet szerezni másnapra, a továbbiakban meg állítólag zuhogni fog az eső. Hogy mi lett belőle, azt megnézhetitek a következő bejegyzésben.