A mai napon újabb tapasztalatokat szereztem a bíróságra és az egyéb létemre nézve.

Reggel - miután tegnap sikerült beszereznem fekete téli harisnyát - úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt annak a szoknyámnak, ami tegnap a hossza miatt kiesett a rostán, de rá kellett jönnöm, hogy sajnos a rövid szoknya sem ideális a biciklizéshez, főleg, ha dzsörzé. Nem győztem pl. lefelé húzkodni, meg mindig valamin fennakadt, ami elég kényelmetlen, sőt balesetveszélyes, ha az ember - akinek alig ér le a lába bicikliről - le akar szállni. :-) Le is törtem az egyik pedálról a fényvisszaverőt. Van még egy térd alatt érő szoknyám, de ha az se válik be, akkor muszáj lesz nadrágot hordani.

A munkában ma reggel a 8:45-ös beérkezésemmel gyakorlatilag mindenkit sikerült beelőznöm a magyar divízióból. Ha már így alakult, nekiálltam, és átalakítottam egy kissé a munkaállomásomat, pl. levettem a monitort a számítógépről, és átraktam az asztal másik oldalára, így nem háttal kell ülnöm az ajtónak. Egyúttal le is pucoltam az asztalt. Szemben a BKT-val, ahol csak simán nem takarítanak, itt ezt a jófejség látszata alatt teszik, ugyanis rendszeresen osztanak fertőtlenítő kendőt, hogy törölgesd magadnak az asztalt. :-) Viszont kaptam egy kb. 50-es csomag sebészi maszkot is ugyanezen intézkedés keretében, úgyhogy egy darabig jó vagyok. Ráadásul meglehetősen jó minőség. Ha valamire, hát erre biztosan nem kell költeni a következő egy évben.

Rájöttem továbbá, hogy az épületnek vannak tegnap még fel nem fedezett hipermodern elemei, mint például világítás. Bementem, és azon gondolkodtam, hogy felkapcsoljam-e a villanyt, amikor egyszer csak fény gyúlt a szobában. A rendszer érzékelte, hogy bent vagyok, és szépen felkapcsolta nekem, de azt se úgy, ahogy a mozgásérzékelős lámpák bekapcsolnak, egyik pillanatról a másikra, hanem szépen emelte a fényerőt. A hipermodernitás körébe tartozik továbbá az elektromos külső árnyékoló (amolyan reluxa jelleggel), meg a fém falak. Utóbbi tök hasznos: nem kell parafatábla, az ember bármit fel tud rögzíteni a falra egy mágnessel. Lehet dekorálni szabadon. A szobámmal szemben például van egy hungarikum fal, ahol a gulyástól Soros Györgyig minden ki van biggyesztve, ami kis hazánkra jellemző. Orbán Viktor is. Az összeset nehéz lenne felsorolni, sok nem maradt ki, az biztos. Az összeállításon látszik, hogy van humora is a divíziónak. :-)

A nap folyamát kiderült az is, hogy állítólag koncepció szerint a hátsó két szárny egy hajóra hasonlít - ezért vannak például kör alakú ablakok a lengőajtókon. Meg is állapítottuk az egyik kolléganővel, hogy akkor a Rez-de-Jardin (a bejárati szint), az valójában a fedélköz vagy a gépház. 

A rendezkedés után nekiláttam az aktáknak, és a nap végére elolvastam négyet, megírtam nagyjából kettőt. Lehetett volna több is, de elég sok időt eltöltöttem Paczolay Péter bíró úrral, aki ebédnél leült mellénk, amikor már épp végeztünk, így megvártuk, míg ő is eszik, majd még meginvitált a szobájába, és pletyizett nekem egy órát. Össze is tegeződtünk :-). (Nem az én érdemem, a magyar divízióban mindenki tegez mindenkit, de azért elég felemelő érzés pertuban lenni egy ilyen ismert és fontos pozíciót betöltő emberrel.)  Sok mindent megtudtam a bíróság informális működéséről, meg a működést érintő fő anomáliákról, bár bevallom, az összefüggéseket még nem mindenütt látom át. Pl. szerintem egy nagyon érdekes, bár alapvetően kézenfekvő probléma, hogy vannak a nagy országok sok üggyel, meg a kis országok kevés üggyel, és mindegyiknek egy bírója van. Mivel a megengedhető ügyekben mindben részt vesz a megtámadott állam bírája, ez ezt jelenti, hogy az ukrán bíró például sokkal többet melózik, mint a san marinói. Meg van ennek a másik oldala - ezt már csak én teszem hozzá -, hogy azért egy Lichtensteinben jóval kisebb a verseny lehet a bírói székért, mint akár Magyarországról. Arrafelé örülhetnek, ha találnak egy alkalmas, felkészült személyt, aki hajlandó is elvállalni a feladatot.

Meg az is érdekes, hogy a Registry, ami a döntéselőkészítő szerv tulajdonképpen, nem áll a bíróság, illetve a bírók irányítása alatt. Nyilván a bíró felülbírálhatja az előkészített döntést, mert ő az ügy ura, és ő viseli a felelősséget, de nem úgy van, mint a rendes bíróságon, hogy a bíró megkapja az ügyet, aztán ha van rá lehetősége, leosztja a titkárnak, fogalmazónak vagy ügyintézőnek, hanem fordítva: alul történik a szignálás, és felterjesztési rendszer van, kb. úgy, mint egy minisztériumban.

A dolog pikantériája épp az elfogadhatósági vizsgálat, ami az én feladatom is, mert ez egyesbírói rendszerben működik úgy, hogy minden ország megkapja a saját kérelmezőinek beadványait az anyanyelvén, megnézi, és ír róla egy 1200 szavas, angol nyelvű felterjesztést az egyesbírójának (aki a mi esetünkben jelenleg a san marinói bíró), ami tartalmaz egy ultrarövid tényállást, a panasz lényegét, és azt, hogy miért kell visszautasítani a beadványt. Na most, a visszautasítási okok között szerepelnek ilyenek, hogy például "nyilvánvalóan megalapozatlan", ami könnyen megítélhető, de csak az egész kérelem ismeretében ellenőrizhető. Pl. amiket eddig láttam, azok egyéb hibák mellett lényegében mind olyanok voltak, hogy azért fordultak Strasbourghoz, mert nem tetszett a bírósági döntés. Mivel minden ítélettel befejezett polgári perben van legalább egy pervesztes fél, a büntetőpereket meg kb. 97%-ban bukja a delikvens, ezen az alapon majdnem minden ügyet meg lehetne támadni, de a cél ugye nem ez, hanem az alapvető emberi jogok sérelmének kiszűrése, pernyertességhez való emberi jog meg nincsen. Viszont annak megítélése, hogy egyszerűen pervesztes lett, mert nem volt igaza, vagy van egy emberi jogi jogsérelme, ami a pervesztesség folytán nem lett orvosolva, esetleg az emberi jogának megsértése következtében lett pervesztes, az csak az összes körülmény ismeretében dönthető el. Emiatt a megengedhetőség vizsgálattal némi rosszhiszem mellett rendkívül könnyű visszaélni. Megkapja ugyanis a san marinói bíró a magyar nyelvű aktát az angol nyelvű szösszenettel, és nem az előbbi, hanem az utóbbi alapján dönt. A Registry részéről ezért kell egy magas fokú integritás (hogy divatos szakkifejezéssel éljünk), hogy ne kaszáljon el alapos, ám az országának valamiért roppant kellemetlen beadványokat mondvacsinált okból, az egyesbíró részéről meg kell egy erre az integritásra épített rendkívül magasfokú bizalom a Registry, meg a felterjesztések irányába, hiszen ha csak rá nem ereszti a Google-fordítót az aktára, az esetek többségében nem fogja tudni ellenőrizni a felterjesztés tartalmát. Ha meg ellenőrizné, akkor az egész folyamat értelmetlen, elbírálhatná ő maga. Mondjuk az alapján, amit eddig láttam, nálunk az integritással nincsen probléma, de azért úgy általában ez egy a rendszerbe épített veszélyforrás a rendszer megfelelő működésére nézve.

A gyakornoktársakkal ma nem találkoztam, az ebédnél láttam egyiket másikat, viszont a sörözés elmaradt. Ehelyett a WhatsAppon ment az eszmecsere arról, hogy vajon hogyan kell jelentkezni a képzésekre. Megnyugodva konstatáltam, hogy néhányakhoz képest én egész jól képben vagyok e tekintetben. Holnap viszont szinte reggeltől estig képzéseken fogunk ülni (lényegében az ebédszünet kivételével), úgyhogy talán lesz alkalom szocializálódni.

Ja, és majdnem kifelejtettem a legviccesebbet. Nagyon-nagyon meg kell tanulnom franciául. Azt hiszem, a kiejtésemen kell leginkább sokat dolgozni. Ma ugyanis közöltem a szakáccsal a menzán, hogy a hamburgert "avec des frites" (sültkrumplival) kérem, mire elkezdte nekem a tányérra pakolni a brokkolit. :-) Mondtam neki "pas de brocoli, des frites", erre visszakérdezett, hogy a brokkoli mellé még a sárgaborsó püréből is kérek-e. Szerencsére ekkor a másik szakács meglátta a frusztrációmat, és ő is megkérdezte, hogy mit kérek, és képes volt megérteni, hogy "seulement frites". Délután meg vettem egy közeli, eléggé hájpolt (de tényleg jó) pékségben töltött bagettet "avec bacon et moutarde", és a kiscsaj vagy ötször visszakérdezett, mire megértette, hogy melyiket akarom. Pedig annyi volt a feladat, hogy felolvastam a kiírást. Ez után még elkövettem azt a hibát, hogy vettem "pains des volcans"-t (ez lényegében zsemle), és ott is csak a mutogatás segített.

Ez után némi kerülővel jöttem haza, mert ennyi kenyérféle mellett a napi 4 km biciklizés édeskevés lesz, így hazafelé letekertem hatot (még van hová fejlődni, de még mindig ugyanaz a szoknya volt rajtam, mint reggel). Lett benne némi extra kitérő, mert kissé eltévedtem. Volt útközben az Auchan, ha ott vettem volna egy balost, hogy sokkal gyorsabban hazaértem volna (nem beszélve arról, hogy sokkal kevesebbet sütött volna a szemembe a nap). Az autósok viszont roppant idegesítőek. Jöttem a kis utcákon Schiltigheimben, ahol hol az egyik, hol a másik oldalon parkolnak, és ott két autó nem fér el egymás mellett, lényegében szlalomozni kell. Erre jön hátulról, megelőz, majd megáll előttem, mert jé, elsőbbséget kell adni a szembejövő busznak, ami már akkor is ott volt, amikor engem megelőzött. Én simán elfértem volna a busz mellett, de így meg kellett állnom az engem megelőző autó mögött, mert ő viszont nem fért el. Mindezt hegymenetben. És aztán ez még utána párszor megismétlődött. Ha úgyis tudja, hogy három autónként meg kell állnia, hogy elengedje a szembejövőt, akkor miért előzi meg a biciklist, aki enélkül simán tudna haladni? Szóval a közlekedéskultúra errefelé is elég érdekes.

Na de mindegy. Most megyek, és keresek francia nyelvtanfolyamot. :-)