Azt gondoltam, hogy ma sok izgalmas nem fog történni, mert egész nap képzéseken ülök, de nem teljesen lett igazam.

Mondjuk a nap nagy részében tényleg képzések voltak, de volt egy ismerjük meg egymást összejövetel, ahol minden szeptember 1-jén kezdett illető (összesen kb. 40 fő) mondott pár szót magáról. Érdekes, hogy a hobbik általában megoszlanak a művészeti terület és a szabadtéri sportok között, de szinte a teljes török delegáció - és vannak egypáran - sakkozni szeret. És megtudtuk azt is, hogy van bírósági sakkbajnokság. Fogadok, hogy azt is a törökök szervezik. :-)

A csapatnak elég jó a humora, sokat nevettünk, viszont az is érdekes volt, hogy pár ember, akiről azt gondolnám, hogy nagydumás, mint például a román srác, arról beszélt, hogy zavarban van, amiért ennyi ember előtt kell magáról beszélnie. Sok tehetséges ember van a csapatban, az egyik például opera-énekes volt, mielőtt a jogi pályára lépett, a másik meg válogatott úszóbajnok. Aztán persze vannak azok, akik a munka terén jeleskednek, és magas nemzeti beosztásban vannak, meg van a resztli, mint én. :-)

A képzések angol nyelven vannak a "drafting"-ot leszámítva (hogyan írjunk feljegyzést). Ez azért érdekes, mert a pályázat úgy volt meghirdetve, hogy magas szintű francia vagy angol nyelvtudás kell hozzá (ebben a sorrendben), és ugye kérdés, hogy mi van a franciásokkal. A válasz: ők is tudnak angolul, bár azért egy-kettő nincs a "fluent" szinten. Őket nagyon sajnáltam délután az IT Security oktatáson, mert nem hiszem, hogy sokat értettek, ugyanis a délelőtti előadásokkal szemben ezt egy angol tartotta. Megkértem, hogy legyen kedves lassabban beszélni, de nem hatott. Mondjuk sokat nem mulasztottak, akik nem értették, de ennyi erővel ülhettek volna az irodájukban vagy a kávézóban is. 

Utána viszont kihasználtuk az alkalmat és fényképezkedtünk a Seminar Roommal. Bizonyíték, hogy tényleg ott vagyok. Nyakamban a belépő, aminek a megszerzésébe annyi energiát öltem szerdán.

A csapat összetartására jellemző, hogy felhasználtuk az IT oktatást arra is, hogy összegyűjtöttük a telefonszámokat, és az egyik - norvég - lány vállalta, hogy létrehoz egy újabb, bővebb WhatsApp csoportot. Nekem, mint egyedüli magyarnak jó, hogy van egy fórum, ahol lehet kapcsolódni a többiekhez, a sokemberes országok képviselőinek (mint a törökök vagy az olaszok) pedig egy lehetőség arra, hogy a sajátjaikon kívül másokkal is szóba álljanak. Erre bátorították is őket, mert állítólag ez probléma, hogy ahonnan sokan vannak, azok nem nagyon keverednek a többiekkel, és hát ugye ez egy szép nagy nemzetközi intézmény, aminek egyik lényege a nemzetközi tudás és tapasztalatcsere.

A fenti fényképezésen felbátorodva lefotóztam az irodámat is. (Próbáltam előtte rendet tenni, de a cipő a földön valahogy nem tűnt fel. Mondjuk, hogy dokumentarista fotó, nem művészi. :-) ) Az asztalon balra az elintézetlen akták, jobbra az elintézettek. A papírdoboz az asztal alatt nem tudom, mi célt szolgál, de eddig nem mertem kidobni, mert van egy olyan érzésem, hogy az a szelektív kukánk. :-) 

Kiderült, hogy a fém falaknak megvan az a hátránya, hogy bármit mondasz, a szomszéd szobában tisztán hallani. Gondoltam is, hogy átmegyek, és elsütöm a poént, hogy "Pista, hallod, amit mondok?" - "Tisztán és érthetően." - "És látsz is?" - "Csak halványan." -"Na, akkor ez egy príma fal!" :-) De aztán mégse tettem, mert nem tudom, hogy a szomszéd szobában ülő srácnak milyen a humorérzéke.

A címadó felfedezések körébe tartozik, hogy fel kellett fedezni az utat Press Room-ba és a Seminar Roomba. megkérdeztem reggel az egyik kollégát, aki szerinti könnyű, de ilyen apróságokkal voltam bajban, hogy mit ért "középső lépcső" alatt. Végül megszánt, és elkísért, de volt egy pont, ahol még ő is zavarba jött. Ebéd után visszamenet el is tévedtem, leginkább azért, mert nem mertem átmenni egy munkaterületen (felújítanak), de mivel a másik út nem vezetett sehová, mégis kénytelen voltam. Egyébként eltévedni állítólag hozzátartozik a helyi életérzéshez.

Tesóm szerint az épület felülről a görbült térben utazó Enterprise-ra hajaz, és bevallom, hogy az épületnek belülről is van némi ilyen feelingje. A fogadócsarnok felülről nézve egy kicsit olyan, mintha az Enterprise hídjának felső szintjéről néznénk lefelé (csak mondjuk hiányzik a kormány és a kivetítő), a liftek viszont kifejezetten a turbolift kategóriába tartoznak: az ember gyomra erősen hajlamos lemaradni menet közben.

A fogadó csarnokban találtam egy csomó szóróanyagot, mint például az Egyezmény magyarul, amiből magamhoz is vettem egy példányt, mert az egyébként névre szóló kezdőcsomagba angol nyelvűt tettek. Mondjuk hasznos, mert a feljegyzéseket angolul kell írni, így nem árt ismerni a szókészletet, de azért megtisztelhettek volna egy anyanyelvű példánnyal (is). 

A Seminar Room mellett felfedeztem egy snack automatát, amiből remek madeleine-t lehet venni (egyebek mellett). Sajnos vagy egy hasonló egy szinttel felettünk is.

Leginkább ennek köszönhető, hogy munka után gondoltam, hogy teszek még egy nagyobb túrát a városban. Ennek videóját megosztottam Instagramon és Facebookon, akit érdekel, ott megnézheti (ide sajnos nem sikerült feltennem). Útközben megálltam itt-ott fotózni, csak hogy ne legyenek annyira képtelenek a posztok. :-)

A folyó menték mentem. Hattyúk:

Hajók:

Ortodox templom:

Bolyongtam egy csomót, eljutottam például a Citadelig. Ez kb. egy olyasmi erőd, mint a komáromi, csak erőd jellegét tekintve kevésbé látványos, viszont van mellette egy meglehetősen jó pihenőpark. Ez a bejárat.

Hazafelé még lőttem egy képet az Európai Parlamentet az Európa Tanáccsal összekötő hídról, amiről már írtam korábban, de akkor nem volt hozzá fotóm. Gondoltam bepótolom:

Útközben nem tudtam használni a GPS-t többek között azért, mert le volt merülve, a franciák meg nem érzik, hogy a kerékpárút minden elágazásához kell egy útbaigazító tábla. Ez látszik is az útvonalon. Pl. azért nem jutottam el a Jardin de Deux Rives-be, mert nem tudtam, hogy jó irányba megyek-e, és elriasztott a teherkikötő környezete. Hazaérve aztán megnéztem, hogy merre bolyongtam, meg azt is, hogy legközelebb merre fogok menni.