Sajnos az utóbbi időben megint lemaradtam a blog írással. Most először egy könnyebb, fénykép nélküli blog (mert iszonyú időt vesz el a fényképek feltöltése). A téma pedig: kultúrsokk. Nem egyszerűen az, hogy mi más itt, mint otthon, hanem inkább, mi az, ami megdöbbentő, még akkor is, ha az ember ismeri valamennyi a franciák lelki világát. Íme:

1. Mindent átneveznek

A franciák közismerten meglehetősen nacionalisták, és annó tanultuk róluk, hogy nagyon védik a nyelvüket: nem engednek be idegen szavakat. Ez bizonyos szempontból teljesen érthető, sőt, azt gondolom, hogy pozitív dolog, amit talán nekünk is követnünk kellene, de azért túlzásba nem kellene esni. A túlzás az, hogy a márkaneveket is megváltoztatják. A gimiben azt tanultam, hogy a Coca-colát is át kellett nevezni, de úgy tűnik, hogy ők (és a Pepsi) valahogy mégis megvédték magukat, de nem mindenkinek sikerült. Nem azért nem lehet megtalálni némely esetben az ismert márkákat, mert nincsenek, hanem mert nem úgy hívják őket, ahogy megszoktuk. Pl. Lotus=Zewa, Cajoline=Coccolino, Nett=o.b. Komolyan, a Zewát még csak-csak megértem, mert német, és hát lehet, hogy nem olyan vonzó, de mi a baj a többivel?

2. Nincs választék a boltokban

Aztán van az az eset, amikor tényleg nincs, amit az ember keres. Itt most nem elsősorban konkrét termékekre gondolok, inkább arra, hogy elmegyek a boltba, akarok venni színes mosószert, meg fehér mosószert, és nincs. Egy Cora méretű hipermarketben. Csak mosószer van. Lehet, hogy az egész színes meg fehér dolog egy humbug, csak nem értem, hogy ha velünk megetetik, akkor a franciákkal miért nem? És ami pluszban vicces, hogy a kb. háromféle mosószerből, amit kapni lehet, az egyik az Omo. Emlékeim szerint az Omo az valami, amit nálunk addig lehetett kapni, amíg a szocializmusban voltunk. Ez egy példa, de valahogy általánosságban az az érzésem, hogy otthon sokkal nagyobb a választék. Ez nagyon fura gondolat ahhoz képest, hogy abban nőttem fel, hogy azért megyünk nyugatra, mert ott lehet kapni dolgokat, amiket otthon nem lehet. Most viszont írom a listát, hogy amikor hazamegyek novemberben, miből fogok felpakolni otthon.

3. Mindenen csak franciául van felirat

Szintén a franciák nyelvi protekcionista felfogásával függhet össze, hogy a termékeken (amiket a márkanévről nem lehet megismerni) nincs semmilyen más, csak francia felirat. Esetleg német, de akkor már nagyon megerőltették magukat. Ez például akkor volt kellemetlen, amikor szilikonragasztót kerestem a mosdókagyló lefolyójának megreparálásához. Mert ok, hogy valami szilikon, de felteszem, hogy nem mindegy, hogy fugatömítésnek kell, vagy visszaragasztani a lefolyó műanyag karimáját a porcelán mosdókagylóhoz. Lehet, hogy tévedek, de azért nagyon szerettem volna elolvasni a termékismertetőket. Végül azért csak sikerült választani, és úgy tűnik, hogy eltaláltam a megfelelőt, de nem azért, mert tudtam, mit veszek. Vagy például ott a vízkőoldó probléma. Hogy nem lehet kapni a kedvenc kék-fehér Cillitemet az egy dolog, de hogy fogalmam nincs, hogy a polcra kirakott termékek közül vajon melyik a vízkőoldó, és azok közül melyiket mire lehet használni, az gáz. Vannak itthon ilyen citromsavas készítmények, amik nem érnek semmit, de még nem mertem venni helyettük semmit. Gondolkodom, hogy talán szombaton el kellene nézni Kehlbe (Németország) megint.

4. Közlekedési lámpák

A franciákra nagyon ráférne egy-két jó közlekedési szakember, aki tudja, hogyan kell a kereszteződésekben normálisan programozni a lámpákat. Ugyanis itt az van, hogy vagy a) külön engedik az összes irányt, és állhatsz órákig a kereszteződésben, mire rád kerül a sor vagy b) telezöld van 2x3 sávos kereszteződésben, és szintén állhatsz, várva, hogy elmenjen a szembejövő hatszáz autó, hogy esetleg még utána be tudj kanyarodni balra. Komolyan nem értem.

Az a kereszteződés, ahol reggelente át kell mennem biciklivel úgy néz ki, hogy az én utam keresztez egy olyan 2x1 sávos utat, ami magába foglalja középen még a villamost is. Itt meg kell várni, amíg elmennek a jobbról jövők, aztán a balról jövők, aztán a főútvonallal párhuzamosan közlekedő gyalogosok, végül mehetünk mi és a szembejövők telezöldön, plusz a gyalogosok velünk párhuzamosan. Na most, a kérdés az, hogy a főútvonalon közlekedőket mi a francért nem tudják egyszerre engedni (nem kanyarodnak tömegével balra abból az irányból, nem is vagyok benne biztos, hogy lehet), illetve miért van a nem létező gyalogosoknak külön fázis?

Olyan gyalogos lámpa is van dögivel, hogy autó csak egy irányból jöhet, de azoknak piros, és mégsem kapsz zöldet. Rejtély. Ezért mennek át a kerékpárosok (meg a gyalogosok) errefelé a piroson, ugyanis csomó olyan helyzet van, hogy sehonnan nem jöhet semmilyen keresztező forgalom (mert vagy egyáltalán nincs, vagy áll a pirosnál), és mégis pirosat mutat a lámpa. Az egy dolog, hogy az autósokat szivatják, de ha a cél a környezetbarát közlekedés bátorítása, akkor talán nem kellene a kerékpárosokat feleslegesen ácsorogtatni a lámpánál.

Egyébként is tök bizalmatlanok a közlekedésszervezők, mert olyan helyre is tesznek 24/7-ben működő lámpát, ahol odahaza egy szimpla jobbkezes kereszteződés lenne, zebra nélkül, mert egyszerűen nincs forgalom. Minek?

De a kedvencem ez a kereszteződés:

https://www.google.com/maps/@48.5897678,7.7409159,3a,75y,166.8h,73.49t/data=!3m7!1e1!3m5!1sVWGnNkgAWOZCbidRL_zKDg!2e0!6shttps:%2F%2Fstreetviewpixels-pa.googleapis.com%2Fv1%2Fthumbnail%3Fpanoid%3DVWGnNkgAWOZCbidRL_zKDg%26cb_client%3Dmaps_sv.tactile.gps%26w%3D203%26h%3D100%26yaw%3D132.70427%26pitch%3D0%26thumbfov%3D100!7i16384!8i8192

Ezt a problémát egy laza telezölddel oldották meg. Állsz a pirosnál, egyszer csak zöldet kapsz, elindulsz, és ugyanakkor még három másik irányból szintén elindulnak, és te találgathatod, hogy tulajdonképpen akkor most ezek közül kinek kellene elsőbbséget adni, és miért. Kerékpáron elég ijesztő tud lenni.

5. Tv-műsor

Végül egy vicces eset, amibe a saját sietségem és naivitásom is belejátszott. Ez valószínűleg inkább elzászi, mint francia probléma, az is lehet, hogy kizárólag strasbourgi.

Elhatároztam pár hete, hogy veszek egy TV-műsort, hogy tudjak válogatni nézhető francia műsorokat nyelvgyakorlás céljából. Nem sokkal zárás előtt értem oda a boltba, tehát eléggé rohantam, de megálltam ezért az újságos részlegnél, és egy rövid nézelődés után kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnő kéthetes telemagazint, és rohantam tovább. Otthon nézem, hogy miért csak német csatornák vannak ebben az újságban? Aztán jobban megnézve kiderült, hogy az egész, úgy ahogy van, német. Egy francia boltban. De még csak az se tűnt fel, hogy németül van a címlap: azt, hogy nem értem, betudtam annak, hogy nem magyar. Na, egy héttel később gondoltam, újra próbálkozom, ezúttal gondosan megnézve, hogy mit veszek. Nem hazudok, legalább 10 percig keresgéltem az újságok között, és egyetlen egy francia tévéműsort se találtam. Volt van tízféle, de mind német. Strasbourgban. A Corában. Mondom, úgy látszik, a franciák nem tévéznek, csak akkor meg minek az a rengeteg csatorna, ami a tévémen bejön? Utóbb azért mégiscsak találtam egyetlen francia tévéműsort, ez a németekkel ellentétben a kasszánál volt kirakva. Megállapítottam hát, hogy első alkalommal - mikor naivan azt hittem, hogy egy francia város francia hipermarketjének bármelyik tévéműsora jó lesz - esélyem sem volt jót választani. :-)

Mára ennyi, de amilyen furcsa a francia néplélek, még lehet, hogy lesz folytatás.