Már régen jelentkeztem utoljára poszttal, de most elkezdődött a karácsonyi/adventi vásár, tehát most ismét van témám.

Eredetileg az volt a terv, hogy a gyakornoktársakkal bandázok egyet az adventi vásárban, de eddig még nem sikerült időpontot egyeztetni, mert mindenkinek mindenféle programjai vannak, nem beszélve arról, hogy az időjárásra is tekintettel kell lenni. Így aztán, mivel szombat délután váratlanul elég szép idő lett, és szükségem volt fenyőágra az adventi koszorúmhoz, ráadásul ismerve a többiekhez való alkalmazkodási képtelenségemet, hirtelen felindulásból egyedül bementem körülnézni. 

A vásár maga több helyszínen van, mind a belvárosban, és viszonylag egymáshoz közel. Én a városháza előtti téren kezdtem, mert elsőnek az esett útba. A kerékpáromat letámasztottam egy villanyoszlop mellé, mert az látszott, hogy kerékpárral bemenni, ha nem is tilos, de mindenképp esélytelen. Pedig ekkor még nem is voltak nagyon sokan, lehetett nézelődni.

Már itt feltűnt, hogy kicsit más jellegű a vásár, mint odahaza. A különbség az áruválasztékban van, de nehéz igazán megragadni a lényeget, talán azt lehetne mondani, hogy itt sokkal inkább karácsonyi a vásár, több a kifejezetten a karácsonyhoz kötődő termék, vagy legalábbis, ami annak tűnik, és ezek hajlamosak ismétlődni, szemben az otthoni vásárokkal, ahol a népi kézműves jellegnek köszönhetően sokkal egyedibb a kínálat. Például nagyon sok helyen lehet betlehemes készletet kapni. Ezek ugyan standról strandra változnak, de közös bennük az élmény, hogy "na, még egy betlehemes".

Aztán nagyon sok az ételes-italos stand. Nem nagyon kell keresgélni a forralt boros lehetőségeket, mert gyakorlatilag minden második bódéban van, és nagyon sok a lacikonyha is, ahol errefelé - úgy vettem észre - elzászi jellegű ételeket kínálnak, valamint vannak a palacsintások. Van továbbá elég sok négercsókos - ezt az otthoni édességeshez tudnám hasonlítani: itt nem gumicukor, meg törökméz van minden mennyiségben, hanem négercsók. Érdekes, hogy ehhez képest sokkal kevesebb a mézeskalácsos, ami szintén azt mutatja, hogy valahogy a kézműves jelleg kevésbé érvényesül, mint odahaza, pedig amúgy a mézeskalács, - kenyér, -puszedli minden változata nagyon megy errefelé.

És ami még érdekes, hogy itt a karácsonyi vásárban árulják a karácsonyfát. Az is egy stand, a sok közül. Viszont nem csak fenyőfát árulnak, hanem fenyőgallyat is, ami nekem nagyon jól jött a koszorúmhoz, sőt lehetett volna venni fagyöngyöt, és nem tudom, mi az a másik bogyó, ami ugyanúgy néz ki, csak piros. Utóbbiakat mellőztem, mert míg egy csokor fenyőág 3 euró volt, addig egy csokor fagyöngy 4, a piros meg 6 (vagy fordítva), szóval úgy éreztem, nem éri meg. Viszont nagyon büszke voltam magamra, mert le tudtam bonyolítani a bizniszt franciául.

A városházától a katedrálishoz mentem. Itt már útközben felmerült, hogy talán mégis inkább busszal kellett volna jönni, mert egyszerűen nem lehetett kerékpározni az oda vezető utcákon se, annyian voltak, ráadásul a franciákra jellemző, hogy magasról tesznek rá, hogy rajtuk kívül más is próbálna közlekedni, akár gyalog vannak, akár biciklivel. Így inkább leszálltam, és toltam, és a katedrális oldalában, az első adandó alkalommal lelakatoltam megint, és ott is hagytam, innentől kezdve gyalog nézelődtem tovább. 

A katedrális környéki vásár hozza talán leginkább a népies jelleget (bár pl. a fenti négercsókos kép ott készült), nekem ez tetszett leginkább. Itt is azonban inkább csak mutatóban vannak olyanok, hogy fafaragó (általában gyermekjátékokat árul), fazekas (itt leginkább a kuglófsütő forma megy), vagy éppen bőrműves (ez hasonlít leginkább az otthonira: pénztárcák, kulcstartók, övek, táskák). Van továbbá néhány ékszerkészítő. Az abszolút kedvencem viszont ez a hely volt:

Ne a csilivili, giccses díszeket nézzétek fenn, hanem inkább a kép alján lévő árut: termésekből készített ajtó- és fali, esetleg karácsonyfa-díszek. Ez azért tetszett annyira, mert egyedi volt, és szerintem nagyon szép is a maga nemében.

A katedrális melletti karácsonyi vásár másik kiemelkedő látványossága a körhinta. 

Ez amúgy egy egész évben működő látványosság, csak általában a Lutherről elnevezett téren található, és vaskos eurókért lehet rá felültetni a gyerekeket, most viszont átvitték a katedrálishoz, és teljesen ingyen felszállhat rá bárki. Mondjuk azt nem tudom, hogy a felnőtteknek feltétlenül muszáj-e egy alibi-gyerek, de határozottan láttam rajta felnőtteket is: apukákat, anyukákat, akik a gyereküket pesztrálták, meg egy nagymamát hasonló szerepkörben, de úgy tűnt, hogy ő nem élvezi igazán a mókát. Amit hiányoltam, hogy nem zenél. Az ember azt várná, hogy csengettyűs karácsonyi nótákat fúj, de nem.

Sőt, úgy általában elvétve szólt csak itt-ott a karácsonyi zene, ami - ha úgy vesszük - pozitív. Viszont egy helyen hallottam a Jingle Bells - franciául. Na, az elég érdekes élmény volt.

Volt még a katedrális mellett egy házikó, aminek gyanítom, hogy az volt a lényege, hogy a gyereket bele lehetett ültetni a Mikulás ölébe, de nem biztos, mert nem mentem be, mert óriási sor állt előtte. Ott is lehetett viszont bent is mindenfélét venni, de ez sem tudott rávenni, hogy beálljak a sorba.

Innen lementem a folyópartra, de ott gyakorlatilag csak piálni lehetett, úgyhogy gyorsan tovább is álltam. Ide egyébként csak úgy engedtek be, ha az ember felmutatta a Covid-passt. Innen továbbmenve egy kissé eltévedtem, mert gondoltam, hogy kikerülöm a tömeget, lemegyek a rakpartra, csak azzal nem számoltam, hogy feljárat kb. olyan gyakran van, mint Budapesten. De nem volt kedvem visszafordulni, így kb. két híddal később jöttem fel csak újra, és onnan mentem vissza a folyó túlpartján lévő vásári egységhez, de az nem érte meg, mert ott se volt semmi érdekes, csak kajás-piás helyek.

Ez után megcéloztam a Place Klébert, ami a legnagyobb vásárnak ígérkezett, és közben csodálkoztam, hogy a Lutherről elnevezett téren mindössze egyetlen bodega van, pedig elvileg oda is írtak vásárt. Utóbb az egyik kolléganő mondta, hogy ott lett volna Németország, mint díszvendég, de nem jöttek el...

A Place Kléber viszont valóban tele volt, lépni is alig lehetett. Itt van felállítva a fő karácsonyfa, ami elég jól sikerült (a fotó nem annyira, mert élőben sokkal több rajta a piros szín).

A tér széle tele van a különböző szeretetszolgálatokkal, meg egyéb társadalmi szervezetekkel, ahol szintén lehet forraltborozni, felteszem, némi adományért cserébe, de én ezt kihagytam. Beljebb viszont itt is a szokásos kínálat: betlehemek, laci-konyhák, négercsókosok, és néhány különlegesebb árus, mint például ez.

Nem, ez nem egy zöldséges. Ez egy marcipános. Pedig azok a klementinek nagyon igazinak tűnnek, nem?

Ezt a fotót pedig azért készítettem, hogy meg tudjam mutatni, mennyire komolyan veszik errefelé a bódé építést.

Sajnos nem lehetett róla igazán jó képet csinálni, mert a franciák arra is magasról tesznek, ha valaki fényképezni szeretne, de talán látszik a lényeg: emeletes. Az emelet nem csak dísz, teljesen funkcionális.

Itt már kezdtem fáradni, ezért nem kerestem meg a legtávolabbi vásárt - ezt esetleg majd még 19-ig bepótolom valamikor -, hanem megcéloztam az innen egy térrel odébb található utolsó lehetőséget. Reménykedtem, hogy ott kevesebben vannak, mivel eléggé eldugott hely, és nem is kellett csalódnom. Ott végre tudtam venni egy forralt almalevet. Itt nem flancolnak úgy, mint Bécsben, műanyag pohárban adják, nem bögrében, az viszont a tartós, visszaváltható fajta: 1 euró a letét. Ugyanott tudtam venni egyszerű, közönséges virslit is, ami már nagyon kellett, mert kezdtem nagyon éhes lenni, de mindenhol máshol káposztával, meg hagymás törtkrumplival árulták, és órákat kellett sorba állni érte. Amit nagyon hiányoltam, az egy jól megrakott, sajtos-tejfölös lángos. :-)

Itt találtam meg aztán az egész vásár legkiemelkedőbb kézműves standját, íme:

Nem, ezek nem festmények. Egytől egyig intarzia. Egyszerűen lenyűgöző szerintem, csak sajnos az ára is az. 100 eurótól kezdve a határ a csillagos ég. Ezzel együtt is gondolkodom, hogy szerzek egyet a kisebb, madaras képek közül, mert annyira egyedi, annyira különleges és annyira szép, hogy nem bánnék egyet itthonra (a más sokat emlegetett ikeás madarak helyett), meg otthon is jól mutatja a nappaliban, szerintem.

Innen aztán már hazafelé mentem, de azért még meg akarom mutatni, hogy néz ki ilyenkor Strasbourg belvárosa. Merthogy errefelé az emberek komolyan veszik a karácsonyi dekorációt:

Lehetett volna sokkal többet is fotózni, mert szinte minden ház ki van dekorálva, csak hát minden egyes fotóhoz le kell venni a kesztyűt, és talán már említettem, hogy milyen hideg van errefelé.

Nem volt viszont ilyen problémám Nizzában a következő hétvégén, de az már egy másik történet. :-)