Ezen a napon - családi hagyományokat követve - ad hoc programot csináltunk. A terv: természet és várlátogatás. A megvalósítás módja: Google-térkép. Vera talált a térképen egy Haut-Barr nevű várromot Saverne-ben, ami innen kb. háromnegyed órára van autóval, egy nemzeti park szélén, és elég izgalmasnak látszott, és az is volt.

Mondjuk, mikor odaértünk zuhogott az eső, és meg lehetett fagyni. Állítólag 17 fok volt, de nem érződött többnek 12-nél. Így az első utunk a várkápolnába vezetett, ahol jó idő volt. Kissé ugyan sötét volt először, de kiderült, hogy a Madonna-szobor mozgásérzékelős világítással van ellátva, később pedig találtunk egy kapcsolót, ami a villanyt és a zenét kapcsolta némi adomány fejében. Itt elhallgattuk az egyházi muzsikát legalább negyed órán keresztül, aprópénzért. Volt a villanykapcsoló mellett egy remek imádság franciául, amit nagyon sajnálok, hogy nem fényképeztem le. A kápolna viszont a kisebbik épület az alábbi képen, jobbról.

A franciáknak egy jó tulajdonsága, hogy nem kérnek pénzt a műemlék-látogatásért, aki akar, adhat adományt. Emlékszem, hogy ledöbbentem, amikor a pécsi dómba vagy épp a Mátyás-templomba pénzért lehetett bemenni, nem beszélve arról, amikor visszafordultunk a visegrádi vár kapujából, miután megmásztuk azt a jó meredek ösvényt felfelé, mert drága volt a belépti díj. Az osztrákok meg még a szurdokvölgyek elejére is kasszát tesznek.

A kápolna után áztunk egy kicsit az esőben, amíg megnéztük a vár alsó részét, aztán úgy döntöttünk, hogy beülünk a vár étterembe ebédelni, hátha addig eláll. Mint kiderült sokan csak az étterem miatt jönnek ide (első kérdés az volt, hogy foglaltunk-e). Tarte flambée-t ettünk, ami a töki pompos francia változata: lényegében ugyanaz, csak kovásztalan kenyéren, viszont jó pizza méretben. Kissé sok is volt. Viszont mire végeztünk, tényleg kisütött a nap, így volt alkalmunk megnézni a kilátást, mert addig csak a felhőket láttuk.

A vár után a közeli Chappe-típusú távíróállomás felé vettük az utunkat. Ha valaki nem tudná, a francia forradalom tájékán a nevezett úr megalkotott egy vizuális távközlő-berendezést, ami három kar egymáshoz viszonyított állásával 1-92-ig terjedően lényegében számokat továbbított, viszont a számokhoz tartozott egy kódfejtő könyv, ami alapján meg lehetett fejteni az üzenetet. Napóleon korára egész Franciaországban, sőt Itáliáig kiépült a rendszer, ami úgy működik, hogy a mindegyik toronyból távcsövön figyelik az előző torony adta jelzéseket, és továbbítják a következő toronynak. Nagyon durva: a Saverne-nél lévő toronyból a kb. 40 km-re, Strasbourgban lévő torony jelzését lehet látni. Nem árt hozzá azért a jó szem.

A  jelzőberendezés a henger alakú épület tetején látható, oldalnézetben. Egy hosszú és két rövid karból áll, a hosszú állhat függőlegesen vagy vízszintesen, a rövideknek pedig 7 állása van, így összesen 98 állású a kar, ebből 6 a berendezés üzemállapotát mutatja, így jön ki a 92 szám.

Innen még elsétáltunk a nagy és a kis Geroldseck várromokhoz. Előbbit szintén renoválja helyi várvédő egyesület, kb. úgy mint otthon a csókakői várat. Itt lőttünk egy szelfit, ha már a tesóm elcipelte a szelfibotot. :-) Mint látszik, azért még van munka az építkezéssel rendesen.

Visszatérve az autóhoz, megpróbáltuk megkeresni a Greifenstein várromot is - autóval -, de a GPS itt sem volt a helyzet magaslatán: először be akart vinni egy behajtani tilosnál, aztán meg rá akart vinni egy nem túl bizalomgerjesztő erdei útra, így végül erről lemondtunk, és inkább felmentünk a St. Vit-barlanghoz, amit útközben találtunk. Ez egy barlangkápolna, mellette egy gyönyörű virágoskerttel. Ráadásul innen rá lehetett látni az előző két várromra.

Ez a kápolna:

Ez pedig a kert:

Hazafelé a GPS mellékutakon hozott. Olyan kisvárosokon jöttünk keresztül, ahol az elvileg fő útra a település kezdetén ki volt írva, hogy vigyázz, mert itt minden kereszteződés jobbkezes, és 30-40 km/órás sebességkorlátozások voltak (meg olyan lassítók, hogy 20 km/órával alig mertem keresztülmenni rajtuk). Viszont mégis megérte, mert nagyon szép volt a táj, és a kis településeket is kár lett volna kihagyni útközben.

Lehet mondani, hogy ahhoz képest, hogy random indultunk el valamilyen irányba, elég jó látnivalókat sikerült találni.