A mai napra végképp kifogytunk az ötletekből, helyesebben, ami még volt, az az időjárás vagy a távolság miatt nem volt igazán kivitelezhető, így úgy döntöttünk, hogy visszanézünk Strasbourg belvárosába megnézni, ami előzőleg kimaradt.

Vera kihasználta a lehetőséget, és készített pár orv-életképet (bocsi a kupiért), viszont legalább látszik a lakásbelső is valamennyire, amit ígértem, hogy majd még megmutatok.

A nappali.

A konhya.

A hálószobát nem rakom ki, mert valaki nem ágyazott be fényképezés előtt. :-)

Elég sokat hezitáltunk reggel, hogy menjünk, ne menjünk, hová menjünk, mivel menjünk (mivel a meteorológia esőt jósolt), míg végül megcéloztuk villamossal a botanikus kertet. A villamost, meg úgy általában a strasbourgi tömegközlekedést némileg rehabilitálnom kell a múltkori bejegyzéshez képest, ugyanis kiderült, hogy van nekik egy csoportos (2-3 fő) napijegyük, ami két főre kevesebbe kerül, mint két vonaljegy/fő, ami relatíve olcsó.

Ma is megtapasztalhattuk viszont a francia életérzést, mert mikor délben odaértünk a botanikus kerthez, kiderült, hogy még nincs nyitva. Csak du. 3 órakor nyit ki. Valaki magyarázza meg nekem, hogy miért nem lehet egy kapuját reggel kinyitni, és este bezárni! Mondjuk voltak, akik megoldották, és átmásztak a kerítésen, de mi ezt inkább passzoltuk azzal, hogy majd legfeljebb visszajövünk délután.

Helyette megtekintettük Goethe szobrát, megpróbáltunk bejutni a Szent-Pál templomba, ami neve ellenére protestáns, így nem is volt nyitva, majd megpróbáltuk megkeresni a strasbourgi távíró-készüléket, de nem jártunk sikerrel. Bementünk hát a belvárosba, és palacsintáztunk egyet, majd csak úgy lófráltunk. E közben eljutottunk a Place Kléberre, ahol egyebek mellett könyvpiac van, és ahol szereztem két Vernét francia eredetiben 1 Eur/db áron: Öt hét léghajón és Várkastély a Kárpátokban. Azt hiszem, az utóbbival fogom kezdeni, mert vékonyabb. Ráadásul már olvastam magyarul, bár sokra nem emlékszem.

Időközben a gyakornok-társak szerveztek egy ad hoc találkozót 16 órára, úgyhogy elváltam Verától, aki visszament a botanikus kertbe, én pedig a leendő gyakornok-társakkal találkoztam.

Már többen itt vagyunk, és tartjuk a kapcsolatot WhatsApp-on. Lesz majd egy össznépi találkozó augusztus 31-én az én felvetésemre, ez pedig egy négy fős előbuli volt. Ott volt a román lány, Cristiana, Kolozsvárról, a görög lány, Katerina, Athénből, és az egyik spanyol srác, Pablo, egy ismeretlen nevű spanyol kisvárosból, meg persze én. Mindenki elég jó fej, és kiderült, hogy nagyjából ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mint például, hogy a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának uniós alapelve mellett mi a francnak kell francia bankszámla, illetve francia telefonszám mindenhez. Meg a többiek küzdenek a lakásbérléssel, szolgáltatókkal. Mikor én közöltem, hogy nekem mindössze 695 euróért van egy all inclusive, két szobás lakásom, miközben nekik cca. 1200 eurós bérlet mellett még külön kell szerződniük a közszolgáltatókkal (ha egyáltalán találtak már lakást), közölték, hogy talán nekik is engem kellett volna megbízniuk a lakáskereséssel. Szóval úgy tűnik, ügyes voltam. :-)

Meg beszéltünk egy kicsit arról, hogy kinél milyen az otthoni rendszer. Például Katerina és Christina is azt mondták, hogy havi(!) két tárgyalási napjuk van, akkor viszont 13-14 ügyet tárgyalnak egy nap, van, hogy tanúkkal. Az durva. Erről is tervezek majd egy külön posztot, hogy melyik résztvevő országának eltérő jogrendszeréről mi érdekességet tudtam meg, ha már lesz hozzá elég munícióm.

A találkozó után még megvacsoráztunk a tesómmal a Burger Kingnél. Mondták, hogy a pályaudvar környéke rendkívül multikulti, és tényleg. Viszont ennek ellenére a Burger King elég kulturált volt (szemben a McDonald's pályaudvari létesítményével Oslóban). Onnan pedig egy villamossal eljutottunk haza, így mindent egybevetve érdemes volt megvenni a napijegyet.