Nem lustultam el a hétvégét.

Szombaton úgy volt, hogy esetleg az egyik kolléganővel ebédelek a városban, és míg arra vártam, hogy jelentkezzen rendet raktam, felporszívóztam, kimostam egy adag sötétet - kicsi a szárító, be kellett vetni a törölközőtartót is :-). Tanultam egy kis franciát is: kb. 150 szó szókártyáról. Van még vissza vagy 2250. Aztán, mivel a kolléganő nem jelentkezett, dél körül bementem a belvárosba, ahol volt valami kulturális banzáj, amit az egyik gyakornoktárs ajánlott. Útközben felfedeztem egy állati jó művészeti piacot: festmények, kisplasztikák, miegymás. Az alkotók árulják a portékáikat. Remélem, nem egyszeri volt, mert gondoltam, hogy visszanéznék még. Van valaki, aki nagyon jó virágos képeket fest különféle méretekben, gondoltam szerzek valamit a lakóhelyemen lévő madarak helyett, mint például ez. 

A kulturális szakkiállítás viszont nem igazán jött be, mert sokkal több nyelvtudás kellene.

Megfordult a fejemben, hogy felmegyek a katedrális tornyába, ha már ott vagyok, és megnéztem fentről, hogy onnan esetleg látszik-e a strasbourgi optikai telegráf állomás, de nem találtam, hogy lehet felmenni. Utóbb kiderült, hogy épp ebédszünet volt. Akkor nyitottak, amikor már indulnom kellett, ugyanis a kollégák estére összejövetelt szerveztek, nekem meg még el kellett mennem vásárolni.

Elrongyoltam hát a Corába, bár kicsit gyorsabban odaértem volna, ha történetesen a GPS-nek nincs beállítva az autópályák elkerülése (kerékpáros útvonalat terveztem korábban, de a kerékpáros funkció nem működött). Ráadásul el is tévedtem, mert mikor a GPS azt mondta: jobbra, igazából úgy értette, hogy válaszd a jobbról a második lehetőséget. Emiatt aztán nem volt annyi időm nézelődni, mint szerettem volna. Nagyon szeretem a Corát, nagyon sajnáltam, mikor otthonról kivonultak, és ami itt van Strasbourg mellett az ebből a műfajból is egy elég jó darab. Muszáj lesz majd még visszamenni egyszer hosszabb időre.

Nézelődtem a könyvrészlegen, és találtam több Elzász kerékpáros túrakönyvet, amiből az egyiket meg is vettem. Meg vettem egy ismeretterjesztő - sok fotóval ellátott - könyvet a katedrális órájáról, amiről már írtam korábban. Nagyon érdekel, de a helyszínen csak zanzásított információk voltak.  Meg majdnem vettem felnőtt színezőt, mert abból is remek a választék, de visszafogtam magam (azért lehet, hogy nem megyek haza nélküle :-) ). És ez volt kb. az első 10 perc.

De ezen kívül is kaptam sok mindent, ami még hiányzott, csak azért nagyon sok idő elmegy azzal, hogy nincsenek az ismert márkák, böngészni kellett például, hogy melyik a penészirtó (a mosógéphez). Végre tudtam szerezni viszont páramentesítőt: szintén a mosógép miatt kell, mert amúgy is nagyon magas a páratartalom, ami bizonyos szempontból jó, más szempontból meg a dohosodást minden módon el kellene kerülni. Érdekes, hogy otthon meg párásító berendezésem van. Valahogy úgy látszik, nem sikerül az optimális légkörű lakást megtalálnom. :-)

Ezután viszont már rohanni kellett a belvárosba, a többiekkel való találkozóra. Ott készült a kép, amit néhányan már láthattatok a Facebookon, bár, hogy miért ment fel, az számomra rejtély. Akik nem látták volna, azoknak beteszem ide: ők a gyakornoktársak egy része.

Hazaérve kipróbáltam a Senseo kávéfőzőt a Corában beszerzett forrócsokival. Csak mert ha van gép, akkor már használjuk is, a kávét viszont nem szeretem. :-) Beletellett némi időbe, mire rájöttem, hogy ehhez az az izé kell, amit a múltkor találtam a mosogató alatt, és el nem tudtam képzelni róla, hogy vajon mi lehet. Egy kicsit ki is pucoltam a gépet (nem tudom, mikor volt takarítva utoljára), de sajnos az eredménnyel így se vagyok teljesen megelégedve. Az olasz csajok panaszkodnak a francia kávéra, nekem viszont jó forró csokit nem sikerült innom még itt, pedig már több kísértetet tettem. De legalább ettől nem fogok hízni, így is túl sok édességet eszem. Ki kell próbálni minden újdonságot, ugye, mint például a pisztáciás Danette, meg a karamellás Danette, meg a Nutellás keksz... :-)

Na, és hát ezért kell ez a rengeteg biciklizés. Aki fent van Facebookon, vagy netán követ az Instán, szintén láthatott már videót a vasárnapi kerékpártúrámról.

Ez azonban délután volt, délelőtt még összeszedve minden bátorságomat, elmentem a közeli (talán) evangélikus  templomba istentiszteletre. A lelkész a bejáratnál fogadott, kaptam énekeskönyvet, meg liturgiát. Utóbbit először nem értettem, de aztán mutogatott. Az énekeskönyv nagyon érdekes: nincs benne minden zsoltár. Ami a legdurvább: nincsen benne a 90. Mivel ez lényegében a hazai református himnusz, lehet, hogy mégiscsak a Strasbourg belvárosában talált kálvinista templomba kellene járni, csak kissé messze van. Azért jövő héten lehet, hogy elzarándokolok odáig, mert itt meg csak kéthetente van istentisztelet, amit nem is értek igazán.

Amúgy az istentisztelet - már amennyit értettem belőle - elég jó volt. Az elején megkereszteltünk egy kislányt (Jade). Itt nem tettek fel kérdéseket a szülőknek, viszont az anyuka (keresztanyuka?) felolvasott valami szöveget, ami valami fogadalomtétel lehetett. És nem kancsóból öntötték a gyerek fejére a vizet, hanem a lelkész két kézzel beletapicskolt, és jól összevizezte a kislány fejét (háromszor).

A liturgia eléggé hasonlít az otthonira, csak időnként vannak ráfelelő énekek, amik rövidek, mindenki tudja, ergó nincs benne az énekeskönyvben, és ki sincs írva. Ilyenek, hogy Alleluja, alleluja... Jól hegyeztem a fülemet, és lényegében minden bibliai szöveget, ami elhangzott, sikerült azonosítani. Kezdtük a Róma 8:38-39-cel, ez viszonylag könnyű volt, a benne lévő felsorolás miatt. Aztán jött a Róma 8:14-17, itt speciel hallottam és értettem az igehelyet. Az igehirdetés meg a Lukács 17:11-19-ből volt (a 10 leprás meggyógyítása). Itt is értettem, hogy Lukács 17, de aztán keresni kellett, de ebben is voltak kulcsszavak, mint Samária, ami sokat segített. Sajnos az igehirdetés egésze, összefüggéseiben nincsen meg, de volt benne szó arról, hogy a bajban mindegy, hogy ki a zsidó meg ki a samáriai (vö. bevándorlók és Covid), kötelező távolságtartásról akkor és most, és hogy fontosak a társadalmi kapcsolok, ami lehetővé vált a 10 leprásnak a gyógyulás után (vö. Facebook regisztráció: ki vagy rekesztve, ha nem vagy fenn), de még fontosabb az újjászületés és az azért való hálaadás (ld. samáriai leprás). Az istentisztelet végén még volt alkalmam meghallgatni a Miatyánkot franciául. Ez állítólag benne volt a liturgiában, ha valaki esetleg nem tudná, de én nem találtam meg (megtaláltam viszont az apostoli hitvallást). Próbáltam rámondani a magyar verziót, de elég zavaró volt, hogy közben azt figyeltem, hogy ők hol tartanak.

Na, és istentisztelet után indultam el kirándulni a tegnap vett kerékpáros útikönyvem alapján. Sajnos nem kellően modern a könyv, mert nincs minden útvonal mellett egy QR-kód, amivel azt le lehetne tölteni a telefonra navigációs céllal, így megpróbáltam összerakni az útvonalat Google Maps-szel, de nem lett az igazi. Egy idő után fel is adtam, mert a GPS állandóan olyan helyekre akart vinni, mint például ez. Ez az út vezet elvileg egy erődhöz (Fort Ney). Na, oda végül nem mentem el.

Azért a lényegesebb pontokat sikerült megtalálni. A kiindulási pont, a Bussierre, ami elvileg, mondjuk, hogy a helyi természetvédelmi terület látogatóközpontja. Ez az épület a robertsaui erdő kapuja (ez olyasmi, mint odahaza sárpentelei erdő, akinek mond ez valamit, csak kissé nagyobb. Itt is van pl. erdei tornapálya). Van itt egy parkoló is, úgyhogy ide elég könnyen ki lehet jutni, és utána jó kis sétákat lehet tenni az erdőben.

A következő megálló a Chateau de Pourtales... Sajnos valamiért képtelen vagyok francia ékezeteket írni. Aki tud franciául, az ezt bocsássa meg!

... és annak a parkja. A hely kedvelt piknikező terület, és úgy tűnt, hogy a házasulandó párok is szeretnek itt fényképezkedni.

Ez, akár hiszitek, akár nem, egy vizes élőhely, mondjuk nevezzük lápnak. Itt volt egy magasles, ahonnan elvileg mindenféle vízimadarakat lehetett volna látni. Aki lát madarat a képen, írja meg kommentben!

Ezt még egy kicsit odébb találtam. Majdnem olyan, mint a Plitvicei-tavak.

Aztán megtaláltam az információs központot.

Ez után viszont eltévedtem, kihagytam a zúgót, viszont a GPS a kerékpáros útvonaltervezővel elvezetett ide. Nagyon köszi, Google! :-)

De legalább jó képet lehetett róla készíteni.

Ez után volt az, hogy a GPS először a katonai zónába akart bevinni, aztán valakinek a kertjébe, majd a kukoricásba, ahol szintén ki volt írva, hogy "tilosazá". Ekkor kikapcsoltam, és elindultam La Wantzenauba nélküle. Ott a táblák segítségével sikerült megtalálni a minizoo-t. Ez, szintén akár hiszitek, akár nem, a vízimadár ketrec. Fogták, és körbekerítették a tavat. Mondjuk, ami azt illeti, itt se láttam egy árva madarat se, aminek az lehet az oka, hogy felül nyitott. A cél tehát nem a madarak bent tartása, hanem az emberek kint tartása.

A tóval szemben volt ez a remek pihenőhely, ami nagyon jól jött volna nekünk kedden, amikor bandáztunk a gyakornoktársakkal, és nem találtunk megfelelő, Covid-pass nélküli leülős, beszélgetős helyet.

A minizoo után még bementem a faluba, és csináltam egy képet az Ill-ről. Vicces név. Ha elétesszük a névelőt, még inkább: I'Ill. :-) Ejtsd: "il".

A könyv ez után a wantzenaui tavak körbekerülését ajánlotta, én hülye meg azt hittem, hogy ezek olyan tavak, ahol esetleg le lehet ülni egy kicsit pihenni. Ehhez képest mind a két tó megköztelíthetetlen, mert ezek is körbe vannak kerítve. Az egyik egy bányató, ezt még valamennyire értem, bár, hogy emiatt miért kell hermetikusan elzárni a turisták elől, azt azért nem annyira, meg azt se különösebben, hogy miért kell még a Google Mapsen is kitakarni (szemben a terrain miitaire-rel). A másik tó viszont elvileg nem tartozott a bányához, de az is megközelíthetetlen volt a drótkerítés miatt. Tegyük fel, hogy természetvédelmi terület. Mi lehet annyira védett, hogy ne lehessen a közelébe menni se? Azt érteném, ha például megtiltanák a fürdést stb., de hogy le se lehet ülni a parton? Én úgy tanultam, hogy a környezetvédelem nem öncélú, hanem az "emberi környezet" védelmét szolgálja. Mi értelme védeni, ha aztán meg nem lehet látogatni? Vagy esetleg valakinek a magántulajdona? Ki adja el a városi tavat bárkinek? Na mindegy. Aki láttam a videómat a Face-en vagy az Instán, az láthatta, hogy elég sokat bolyongtam a környéken, hogy hátha mégis van valahol bejárat, de ez volt a legjobb rálátás, a nagyobbik, bányatóra. A kicsire ennyi se volt, pedig az is nagyon jól nézett ki, de csak fák között lehetett bekukucskálni.

Hazafelé aztán kijelölt kerékpáros útvonalon mentem az egyszerűség kedvéért, ami a neve alapján erődöket ígért, de a Fort Ney-t, ahová korábban nem jutottam el, ez is gondosan elkerülte. Viszont láttam hattyúkat. Kishattyúkat is.

Innen aztán már eléggé igyekeztem haza, mert meglehetősen meleg volt, és kezdett elegem lenni, valamint kezdtem úgy érezni, hogy ennyi tekerés után megérdemlek egy McDöncis vacsit. Fagylalttal. A McFreeze errefelé kissé más, mint otthon. Egyrészt van csokis. Másrészt adnak rá tejszínhabot, meg öntetet. Harmadrészt meg akkora, hogy alig bírtam megenni. És nem, ez nem a Szuper McFreeze.

Belinkelném, de a honlap valamiért nem elérhető "in your location". Ha valakinek van ötlete, hogy mit kell átállítani, hogy ne küldjön ilyen hibaüzenetet, ne tartsa magában. A számítógépen a régiót már átállítottam, tehát más ötletet várok. Amúgy meg vajon miért korlátozza le egy világcég a honlapját regionálisan? Az amcsikét bezzeg meg tudom nyitni. Miért zárnak el a franciák vajon mindenkitől mindent? És még azzal van probléma, hogy mi kerítést mertünk építeni a határon...