Ebben a posztban random élményeket osztok meg, képpel.

1. Nincs kiút

Szeptember 9-én az újak egy csoportja kitalálta, hogy átmennek a Palais-ba ebédelni, merthogy ott állítólag jobb a konyha (nem). Csakhogy az épület - mint azt már az első napos posztban is írtam - egy labirintus, és azok, akik ismerték a járást, jól otthagytak ebéd után. Egy darabig egyedül bolyongtam az épületben, aztán két török sráccal, majd még a csoport még hátramaradt részével. Megkérdeztük az utat valakitől, aki közölte, hogy ő a vice-president (elnökhelyettes, upsz :-) ), nagyon készségesen próbált segíteni, de mondta, hogy sajnos ő se tudja onnan a járást, pedig már egy éve itt van. Ajánlotta az evacuation plant (kiürítési terv). Találtunk is egyet (sajnos elmulasztottam lefotózni), de nem sokat segített, mert  nem tudtuk az irányokat. Ez után bolyongtunk még egy kicsit, mikor is belebotlottunk ebbe az ajtóba. 

Angolul nem tudóknak: "No way out = nincs kijárat". :-) Ennyi bolyongás után ez kissé - viccesen - ijesztő. :-) A felirat amúgy téved, mert némi további bolyongás után megtaláltuk az 5-ös számú liftet, amire a spanyol srác, Pablo, emlékezett, hogy a kijárat mellett volt, úgyhogy már csak menni kellett egy szintet lefelé. Mindez összesen kb. 30 perccel nyújtotta el az ebédszünetet.

2. Dobozba zárt meglepetés

A Corában tett múlt hétvégi látogatásomkor találtam citromos Danone Aktíviát (a kedvenc joghurtom, és már kezdtem azt hinni, hogy itt nincs), viszont csak szeptember 8-án jutottam el oda, hogy meg is kóstoljam. Kissé meglepődtem, mikor felbontottam: 

Sokkal inkább krémtúró állaga van, mint joghurt. A címke szerint kicsit több benne a zsír és kicsit kevesebb a szénhidrát, de nem tudom, hogy titkon nem tettek-e bele némi zselatint is. Amúgy finom.

3. Miért kerékpár?

Gondoltam, megmutatom nektek, hogy miért járnak a strasbourgiak - és így én is - mindenhová kerékpárral:

A cím a csütörtök (szeptember 09.) esti bulink helyszíne, és sajnos így nem is annyira látványos. Akkor döntöttem el ugyanis, hogy felteszem ide ezt a képet, amikor azon gondolkodtam csütörtökön, hogy biciklivel menjek-e a buliba, különös tekintettel arra, hogy éjszaka szándékoztam hazamenni. Akkor azt mondta a Google Maps, hogy a Place d'Austerlitzről az út hazáig biciklivel 15 perc, tömegközlekedéssel 43, amennyi alatt láthatóan gyalog is haza lehet érni, ezzel el is dőlt a dolog. Parkolni Strasbourg belvárosában nagy kihívás, úgyhogy az fel se merül, na nem mintha a kerékpárnak olyan könnyű lett volna helyet találni.

A buli amúgy nem volt túl jó: összeurópai intézményi munka utáni összejövetel volt (biztos van erre valami amerikai műszó, de nem tudom), viszont borzasztóan alulméretezték a helyet. Én még viszonylag gyorsan hozzájutottam a Fantámhoz, de Alexander, az osztrák srác állítólag 50 percet állt sorba a söréért, leülni már esélye se volt, mert addigra minimum 30-an álltak. Mindenki egyszerre beszélt, iszonyú zaj volt, kiabálva is alig értettük egymást. Így aztán 8 óra körül - mielőtt teljesen elment volna a hangom - le is léptem. Nem én voltam az első. Remélem, legközelebb nagyobb helyet választanak.

4. "Haribo, c'est beau la vie..."

A tegnapi napon (szeptember 10.) ellátogattam az északi kereskedelmi zóna bevásárló utcájába. Ez amúgy a kedvenc Corám mellett van, de mivel mindig rohanok, még nem jutottam el ide. Pedig talán itt kellett volna kezdeni, ugyanis van egy lakberendezési boltjuk, ahol gyakorlatilag mindent lehet kapni, amit eddig nekem nem tudom hány boltból kellett összeszedni (ha egyáltalán találtam), ráadásul tök olcsó. Itt van az óriáskerék is, amit idefelé láttunk. Amellett pedig találtam ezt:

Láttatok már csak Haribo-boltot? Iszonyú mennyiségű Haribo van benne, egy csomó olyan fajta, amit nem hogy nem láttam még, de még csak nem is hallottam róla, és többkilós kiszerelésben is lehet vásárolni. Ami viszont nagy hiányosság, hogy nincs olyan, hogy színek szerint válogatott gumimaci. Márpedig én a zöldet szeretem. Esetleg a pirosat. :-)

5. "Üdvözöllek Agrabában..."

Az egyik kolléganő meghívott, hogy menjek vele piacozni ma (09.11.). Mivel az előrejelzéssel szemben nem esett az eső, el is mentem. Több piac is van a városban, mi a Boulvard de la Marne-in voltunk, ami két részből áll, van a francia és az arab.

A francián főleg élelmiszert árulnak. Vettem gyümölcsöt, málnát, epret, és valamit, amit Mirabelle-nek hívnak. Én eddig azt gondoltam, hogy ez a sárgabarack egy változata, de kiderült, hogy szilva. Afféle sárga koktélszilva. :-) Ja, és vettem egy fél "eredeti fekete erdei cheesecake"-et. :-) Nagyon finom, úgyhogy valószínűleg visszamegyek még. Meg lehet kapni Quiche-t (húsos illetve zöldséges pite), ha valakit érdekel. :-)

Amiért viszont belevettem ezt a random élményekbe, az az arab oldal. Itt is vannak élelmiszerek is, de amellett olyasmi, mint odahaza a kínai piac, de annál is durvább. Gyanúsan olcsón lehet venni például márkás bőrcipőket. De tényleg: 5-10 euró. Igaz, hogy általában 32-es méretben. De vannak kabátok, táskák, meg mindenféle, hasonló árakon. A végén pedig eljutottunk egy standhoz, amit a kolléganő úgy vezetett be, hogy ő ezt nem igazán érti, mert egy csomó ócska kacatot (junk) árulnak, és mégis órákig nézelődnek az emberek. Hát mi is nézelődtünk, és találtam ezt a két nadrágot, találjátok ki mennyiért! (A megoldás a kép alatt. Bocsi a képminőségért, tükrös szelfikben - meg úgy általában a szelfikben - meglehetősen gyakorlatlan vagyok.)

A két nadrág együtt volt 5 - nem tévedés: öt - euró.

Odahaza hónapok óta keresek normális nadrágot, sőt, ami azt illeti itt is körülnéztem már, egy koreai üzletben találtam is egy egész jót, de ezekhez foghatót nem találtam sehol. A bal oldali egy vékony kordbársony nadrág lefelé bővülő, sliccelt szárral, ami egy kicsit hosszú, fel kell belőle hajtani 1-2 cm-t, a jobb oldali pedig egy műszálas, meglehetősen jó tartású, hosszanti csíkos, elegánsabb darab. És mindkettő pont méret, annak ellenére, hogy nem lehetett felpróbálni. Ja, és mindkettő vadonatúj. Szerintem ez egy isteni csoda. A drapp tetszik jobban, amolyan western stílusa van. A másikat próba után, normál áron nem biztos, hogy megvettem volna, de 2,5 euróért (875 forint) azt hiszem az is nagyon jó vétel volt. Most végre van mit felvennem munkába akkor is, ha nem akarok szoknyában menni.

Mára ennyi a random élményekből, de tervezek még hasonló összeállításokat.