Ebben a posztban egy rövid áttekintést adok az Európa Tanács magyar elnöksége alkalmából szervezett magyar kulturális programokról. A magyar elnökség novemberig tart, és most a végén nagyon belehúztak, minden hétre jut valami rendezvény.

1. Kaláka-koncert

Az őszi évad kezdődött az Európai Nyelvek Hete keretében szeptember 24-én megtartott Kaláka-koncerttel. Erről tettem fel képet és videót is a Facebookra, talán láttátok is. A koncert finoman szólva nem volt teltházas, és a közönség jó része magyar volt, pedig a program úgy volt felépítve, hogy mutassuk be a magyar nyelvet és kultúrát a helyieknek. Például megtanultunk egy dalt magyarul. Meg lettünk dicsérve, hogy milyen ügyesek vagyunk, hogy ilyen könnyen ment. :-) Kissé sajnáltam őket. Ennyit utaztak azért a pár emberért. Szerintem az volt a baj, hogy nem hirdették elég széles körben. Például nem tudom, hogy a Bíróságon a magyar uniton kívül megkapta-e bárki a meghívót.

Pedig egyébként jó volt. Én nem vagyok egy különösebben nagy Kaláka-rajongó, de több olyan számot játszottak, amit én is ismerek és szeretek, ami nyilván arra utal, hogy a slágergyanús darabokat hozták. Mindegyik számról volt egy rövid bemutató francia nyelven, tehát igazából a nem magyarok is tudhatták, hogy mit is hallanak valójában.

2. Kis virtuózok gálakoncert

A Kalákát követte nem sokkal később, szeptember 29-én a Kis Virtuózok Gálakoncert, ami egy igazi protokolláris esemény volt. Az előzővel ellentétben - amit egy iskolában tartottak - ez a Josephine Pavilonba volt meghirdetve, ami az Orangerie parkban található koncertterem. Volt utána állófogadás, és ami az egészet protokollárissá tette, hogy ott volt Áder János maga a feleségével együtt, akik - ha jól vettem ki - a Kis Virtuózok zenekar fő támogatói. Ennek örömére ide kaptunk valódi protokolláris meghívót, és persze ki is öltöztünk rendesen. Itt már sokkal jobb volt a látogatottság, nagyjából sikerült megtölteni a koncerttermet. Ott volt több bírája a Emberi Jogi Bíróságnak, a Registrar meg a Deputy Registrar, viszont néhányan fel voltak háborodva, hogy a Bíróság elnöke nem jött el, noha illendő lett volna, ha már itt az aktuális elnökséget adó ország államfője.

A koncert amúgy nagyon jó volt, a gyerekek tényleg nagyon ügyesek, és alapvetően a darabok is jók voltak, csupán a Prokofjev darabról gondoltam azt, hogy na, ezt se a hangzásáért szeretjük. Az egy igazi virtuózdarab volt, mondtam is, hogy elképzeltem a kottát, elég ijesztő volt. De nem egy Mozart. :-)

A kedvencem viszont a ráadásként meghirdetett - de valójában valahol menet közben előadott - darab volt, mert az amellett, hogy jó volt, még vicces is. Olyan volt, mintha a két előadó egymás szavába vágva beszélt volna (egymástól vették át a dallamot, a másik látható bosszankodására), míg végül az egyik megunta, letette a hegedűjét, elvette a másik vonóját, és onnantól ketten játszottak egy hangszeren: az egyik lefogta a hangokat, a másik húzta a vonót. Nagyon ügyesen adták elő.

A koncert után állófogadás volt, ahol marhapörköltet lehetett enni házi tarhonyával és/vagy rakott káposztát. Én a pörköltet kóstoltam meg, de nem voltam tőle elragadtatva, kissé mócsingos volt ugyanis a hús, a tarhonya meg olyan volt, mintha avas lett volna. Valaki szerint inkább csak valami reformlisztből lehetett. Nem tudom, mert ugyanezt éreztem a desszertként felszolgált zserbónál is, de abban legalább volt dió, ami lehetett avas, a tarhonyánál nem tudom, hogy okozhatta ezt az ízt. Viszont a somlói galuska jó volt, csak nem tettek rá elég csokiöntetet. Emellett voltak hidegkonyhai készítmények, amik közül az ananászos csirkemell-saslik jó volt (ezt lehet, hogy majd felveszem a menüre), viszont az összes többi eléggé nem volt bizalomgerjesztő. Volt valami, ami úgy nézett ki, mintha süti lenne, de kiderült róla, hogy valami libamájas ki tudja mi. Egy másik valami hal-féle volt, arról utólag többen állították, hogy rosszul lettek tőle. Én nem, mert láttam, hogy nem érdemes megkóstolni. :-) Valaki viszont dicsérte a mozzarellát paradicsommal, mint az egyetlen biztonságosnak látszó fogást az asztalokon, de én arról lemaradtam.

Szóval az állófogadás nem volt teljes siker, de amúgy az este jó volt. Csak azt nem értettük, hogy a koncertet miért kellett maszkban végigülni (Paczolay Péterre rá is szóltak, mert nem vette fel), ha csak oltási igazolvánnyal lehetett belépni, és utána ugyanazon épület szembe szárnyában maszk nélkül tömtük a majmot és beszélgettünk ugyanazon emberekkel, akikkel előtte együtt ültünk a nézőtéren (mínusz Áder János, mert ő a fogadásra nem maradt).

3. Természetfotó kiállítás

A múlt héten kezdődött Máté Bence természetfotós kiállítása a katedrális mellett. Nekem ez azért is külön érdekes, mert előtte Székesfehérváron volt, de arról ugye lemaradtam, viszont ha már a szülővárosomban nem tudtam megnézni, akkor megnézhetem itt.

Október 5-én, este 7 órakor volt a megnyitó, meglehetősen hideg és esős időben. Gondolkodtam is, hogy elmenjek-e, de végül is elmentem, és nem bántam meg. Nagyon jók a képek, látszik, hogy nagyon sok munka van bennük, és az alkotó is tehetséges, és nekem különösen tetszenek ebben a világítós formában. A legszebb pedig az egészben, hogy végre egy kiállítás, ahol vannak magyar feliratok! :-)

Máté Bence tartott egy rövid előadást arról, hogy hogyan is készültek a fotók általában, meg beszélt egy-egy képről külön is, utána pedig itt is volt egy kisebb fogadás pogácsával és pezsgővel. Utóbbit nem kóstoltam, de a pogácsa jó volt. Itt volt alkalmam megismerkedni a fotós édesanyjával is, mert az egyik munkatársam önkéntes segítő, és bemutatott. Ugyanilyen szerencsém nem volt magával a fotóssal, bár talán még arra is sor került volna, ha nem sietek annyira haza, de eléggé fáztam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy máskorra hagyom a további nézelődést. 

Talán most szombaton bemegyek délután, és alaposan végignézem. Lehet, hogy veszek is valamit, bár horror árakon kínálják a képeket. De nagyon tetszenek a képekkel díszített lámpák, valamint elgondolkodtam, hogy veszek egy rókás képet azért, hogy le tudjam cserélni az egyik madarat a lakásomban (ezekről már írtam korábban, de azóta se tetszenek jobban, csak még nem találtam helyettük mást).

4. Magyar filmhetek

A szombat azért is látszik megfelelőnek, mert aznap lesz Karády-est az egyik moziban plusz egy Szabó István film, szintén a magyar elnökség kulturális programjai keretében, ahová tervezem, hogy esetleg megyek.

Most hétfőn (október 11.) volt a Testről és lélekről vetítése, az is hasonlóan protokolláris keretek között, mint a Kis Virtuózok Gálakoncert, de arról lemaradtam, mert orvoshoz mentem helyette.

Ezen kívül pedig a Palais de l'Europe-ban ebédszünetben dokumentumfilmeket vetítenek. Ma volt egy a Tokaji Aszúról Folyékony arany címmel, de ezt kihagytam. Hétfőn lesz egy Szelek szárnyán, felhők fölé című egy bizonyos Momcilo Tapavicáról, aki állítólag magyar színekben vett részt az első újkori olimpián (harmadik lett teniszben), aztán építész lett belőle, többek között ő tervezte(?) a szentendrei ortodox püspöki palotát. Sose hallottam róla, szóval ezt lehet, hogy megnézem. Csütörtökön pedig Nincs parancs címmel vetítenek egy dokumentumfilmet a vasfüggöny utolsó áldozatairól a magyar-osztrák határon, ha jól értem; ezt mindenképp szeretném megnézni. 

5. Egyéb koncertek

Ezen kívül be van terezve egy Strasbourgi Filharmonikusok koncert jövő hét keddre, amire már szintén jeleztem a részvételi szándékomat. Arra is borítékban érkezett a jegy, egy kis kártya kíséretében, hogy mennyire megtisztelve érzik magukat, hogy megyek. :-)

A záróesemény pedig egy néptáncest lesz majd november 16-án, de arra eddig még nem küldték a meghívót. Mindenesetre, a következő hetekben nem unatkozunk.