Erre a hétvégére valahogy nem szerveződött közös program. Vanya felvetette, hogy Halloween alkalmából csináljunk valamit közösen, de nem volt túl lelkes a nép, mindenkinek más programja volt, én meg közöltem, hogy bocsi, de én a Halloweent nem ünnepelem, csak a reformációt. Ugyanakkor az általam bedobott Baden-Badenre se volt lelkes jelentkező, mint utóbb kiderült, valószínűleg azért, mert mindenki elutazott erre-arra, többen például ezt a hétvégét használták ki, hogy hazamenjenek.

Ezen a héten Vanya találta ki, hogy csináljunk közös programot hétvégén. Múzeumlátogatást és a Dosztojevszkijről elnevezett orosz étterem kipróbálását ajánlotta, és bár a múzeumra nem sok lelkes jelentkező akadt, úgy tűnt, hogy az étteremben leszünk vagy hatan.

A színes tavakhoz való kiruccanásról szóló posztomban már megpedzettem, hogy az akkor meglátogatott városkába, Kaysersbergbe, még vissza szeretnék térni. A Facebookon már láthattátok, hogy meg is tettem, ebben a posztban pedig egy kicsit bővebben is kifejtem az élményt.

Ez csak egy rövid poszt, hogy megmutassam, miért volt fontos, hogy időben hazaérjek Svájcból.

Ez a poszt a Svájcban eltöltött hétvégéről szól. Gondolkodtam, hogy milyen cím fejezné ki leginkább az ott eltöltött időt, és akkor ötlött fel bennem a fenti filmcím, amitől képtelen voltam elvonatkoztatni (magyarul: Hóbortos hétvége). Bár itt nem halt meg senki, de a hétvége határozottan nem is úgy alakult, ahogy szerettem volna. Szóval ez alapvetően egy panaszkodós poszt, hogy sikerül-e némi humorral javítani az állagán, azt majd meglátjuk.

Október első hétvégéjén Pablo, az egyik spanyol EJTN-es srác felvetette, hogy menjünk kirándulni.

Ebben a posztban egy rövid áttekintést adok az Európa Tanács magyar elnöksége alkalmából szervezett magyar kulturális programokról. A magyar elnökség novemberig tart, és most a végén nagyon belehúztak, minden hétre jut valami rendezvény.

Sajnos az utóbbi időben megint lemaradtam a blog írással. Most először egy könnyebb, fénykép nélküli blog (mert iszonyú időt vesz el a fényképek feltöltése). A téma pedig: kultúrsokk. Nem egyszerűen az, hogy mi más itt, mint otthon, hanem inkább, mi az, ami megdöbbentő, még akkor is, ha az ember ismeri valamennyi a franciák lelki világát. Íme:

A csónakázás utáni délután az egyik magyar munkatársammal, Zsuzsával a helyi borvidékre tettünk kirándulást. Ő nagyon nyüzsgős, nagyon szeret kirándulni mindenfelé, és most örül, hogy van kivel, én meg örülök, hogy van valaki, aki tudja, hogy mit érdemes megnézni a környéken.

Az utóbbi időben kissé elmaradtam a beszámolókkal. Ez nem azért volt, mert nem történt semmi, hanem beszippantottak az események, és nem jutott időm rá. Ráadásul ehhez a poszthoz a képeket előbb még meg kellett szerezni a munkatársaktól.

Talán már néhányan láttátok azt a videót, amit feltöltöttem valamikor a Facebookra arról, hogy elmentem megnézni, hogy merre csónakázunk másnap. Ez a bejegyzés annak a folytatása.